Vers

Nyugtalanul

    Csorbult fejeket köszörülök, könnyed könnyeket, való és álálmokat. Szárazdokkba reményt hazudok.  Bíztatom a hamis bankót:  add fel magad!   Párba teszem kéket a zölddel, harmatot a téllel, nem fontolom örök csókjaid.  

Vers

Merengés

csakmégegyszercsak még egyszerláthatnám a szemed,hogy tudjam mi fogottmegmertmegfogott benne valamia szimpla baszáson túl is.esküszöm éreztem,hogy valami van,de definiálhatatlan.nem szerelem,ez sokkal sötétebb,és kegyetlenebb, de mellettemintha némi félelem is.Bántott valaki kicsilány?Mondd!(meg persze jó adag kacérság) Szóval nem szerelem,leszögezném még egyszer,de valamiért odakerültünk       [… Tovább]

Vers

Találkozás 1970

Várok Líviára. Fél kett? múlt és tele az éjszaka kényszeres látszattevékenységekkel. Pakolok. Fiókokat ürítek, rendszerezek, keresek új helyet új fiókban az emlékeimnek. Véletlen találtam. A4 nagyságú spirálos füzet. A fed?lap el?renyomtatott vignettáján máig sem fakult piros tintával egy cím. Ezerkilenszázhetvenb?l: [… Tovább]

Vers

Most csak szeretlek

Meghajlítasz, még tartasz,csenddé rajzolod bennemaz utolsó előtti perceket.Még bírom, súgom,vállad gödrébe maszatolom a lezuhanó könnyeket.Menedéket keresek nálad-benned,mint ázott, éhes madár,kinek lelkét síró szél fújja át,tenyeredbe teszem fáradt szívem. Vidd, mondanám,de még akarom, ezeket az öleléseket,mert kell a fény, a levegő.Érints [… Tovább]

Vers

Akár a bátrak

  Fölfogni vérét mindahány napnak és rátölteni az éjszakák sötétjét ha nem ürítheted is soha fenékig csak markoljad csüggedetlen végig — múlatván az időt így akár a bátrak — míg végül végleg levered az asztalról a serleget.    

Vers

Cipőfűző

A sok-sok lyuk, meg az a vékony spárga, így-úgy befűzni, mikor-hol mi járta, vagy párhuzamosan, vagy szép keresztbe az átló hosszabb száraira vetve, a fastokedli kopott nyergén ültem, hogy szétszórjam a szép szót ingerülten, s úgy izzott-kínzott tetemre hívásom, hogy [… Tovább]

Kisregény

A Szinájban 6-7.

*       6.   Átszállítottam holmijaimat a legénységi szállásra. Juvál bemutatott a többieknek is. Ahogy megbeszéltük, senkinek egy szóval nem említette, hogy már nem a tényleges időmet szolgálom, hanem kevás vagyok. Az ő szobájukban csináltak helyet, úgy hogy az [… Tovább]

Vers

Bámulatos

  Karton világot adjatok, csak soha ne essen az es? Puha falához verhessem önmagam minden reggelén Bels? kollázsom kibuggyanó nedves halmait Szépen kupacba rendezve mondhassam ez vagyok én.   Posztmodern posztóján a terül? világnak horizontjáig Rakásomból lakomázva fogam törtéig csinálom [… Tovább]

Novella

Utolsó utazás

Valahova, messze.*   Még napsugaras az ősz. A fák lombsátrukkal  nagyobb árnyékot rajzolnak elém, mint gondoltam. Ellenállhatatlan kényszert érzek, hogy lesétáljak a folyópartra. Tudom, ott már várnak. Egy Csónakos. Magányos csónak, csak nekem. A víz felől hűvös szél lengedez. Így [… Tovább]

Vers

Lámpaoltás

Nem kérek. Nem kell. Megtarthatod,szememb?l halkan folynak a napok,homlokom mögött szúnyograj zizeg,nem hoztál semmit, azt is elviszed.Hiába minden, lehullt a zöld levél,zárkámban tavaszra nyár, ?szre tél,foghatod, viheted ajánlásaid,figyelem a szavak hulló szirmait.Nem értelek. Hangosan nevetsz.Pillantásoddal mélyre eltemetsz,keréknyomomból kizökkenhetek,az irány úgyis [… Tovább]

Egyéb

A fa

*       Rettentő hideg tél volt. A hatalmas hó teljesen beborította az erdő útjait, az állatok vackaikba húzódva várták a tavasz beköszöntét. Csend telepedett a fenyvesre. Néhol egy harkály koppantott csőrével, valahol a távolban vaddisznó csörtetett. Diesel autó [… Tovább]