Nap: 2009.09.25.

  nem mondhatnám magam poliglottnak, de fontos lenne ez az egy nyelv nekem akkor is, ha többet nem ismerek; azokat rutinból tudnám, a viselkedéssel, mintha nyelvként akár élhetném is, ahogy szokták, de ezt az egyet nem lehet csak úgy, mert [… Tovább]

         Hej, ritka-szép alkalom!    Oda a lakodalom,    oda van az álom.     Tolvaj ugrott. Megölöm,    ha elkapom… – dünnyögöm    s oldalamat váltom.      

        Mozdulata szoborba készül?.    El?red?l, feszült ív a hát.    Szikraes? nyalábban körbefut    a köször?k? forgó udvarán.     Vasporszagú a rozsdaszín m?hely.    Bicskámat élezi a lakatos-barát.    Arca különös: áhítat a munka,    mint Istennek volt a teremt?d? világ.     [… Tovább]

Nagy igyekezetemben, hogy korrekt maradjak,inkorrekt lettem végképp.Bár a teológia, nem ismeri a megbocsáthatatlanfogalmát, és ekképp,a b?n is talán túlhaladott eszme lett.Hisz ha mindenre van bocsánat, éscsak kérni kell meg hinni,talán Hitler is fent ül valahol, lábatlógázva, és röhögve a csuhás [… Tovább]

  mellkasodban lelked ajtaja, mi halk kopogtatásaimra előbb szót fogad, mint vad dörömböléseimre. Talán retinaképletem az oka… ma lélegzetvételemre is kitárult lelked fotocellás ajtaja.  

  (Szépírón a hazugsággal szemben)   Pár éve már ég a szemem. Látom az erkölcsöt felakasztva. Himbálózik ide-oda, bugyborékol bel?le a hazugság.   Félek t?le. Akár ?sz karjában a reszket? nyár. Hisz már gyerekszájból is folyik, ahogy csapból a szennyezett [… Tovább]

        mint valami istentelen imamalom egyre hajtogatom neked hogy nem megy ez az egész nem megy pedig látom süket vagy és vak     csak nyúzzuk egymás hetedik bőrét mennyivel egyszerűbb lenne nem létezni…       [… Tovább]

minden földi — égi válság- s világvégi báli szezonra micsoda kristálylás foglalatolvadásig szédítő csillárgalaxisok fénye szemhéjunk alatt forgunk szívszelíd egymásba kapaszkodásban köröttünk megszűnt világban illetlenül mindig egymással párban te & én banális keringő kifulladásig az utolsó táncig ama komor díszletű [… Tovább]

*   A hang   Gyere ki a fényre – mondta a hang, – és mutasd meg a világnak magad. Ne törődj vele, mit gondolnak rólad, ha csak a barázdákat tartják számon a semmivé érett hitvány férgek. Te megszenvedtél minden [… Tovább]

    Mégis szólok a szemnek a fülnek Talán nem ez lesz az utolsó vers Szótlanul mégsem hagyhatom Hogy nevünket a falra vizeljék   Rendőrök ritkán járnak arra Ahol a kések nyelvén beszélnek És a félmilliós notebook-ot A vállról este [… Tovább]