Vers

Szeptemberi érkezés

Anyának…       Jöttem szikrázó fényű csillagösvényen, lobogó sörényű szenvedély-paripám szélvészként surrant a sűrű éjben, vágtatott, anyám ölébe ejtett, ahol a szerelem-gyújtotta kéjben megfogant a méhe. Hasában megszőtte lassan test-ruhám. Amikor kész lett, útnak indított, délben. A legszebb időben: [… Tovább]

Vers

Éji dalocska

         Hej, ritka-szép alkalom!    Oda a lakodalom,    oda van az álom.     Tolvaj ugrott. Megölöm,    ha elkapom… – dünnyögöm    s oldalamat váltom.      

Vers

Köször?s

        Mozdulata szoborba készül?.    El?red?l, feszült ív a hát.    Szikraes? nyalábban körbefut    a köször?k? forgó udvarán.     Vasporszagú a rozsdaszín m?hely.    Bicskámat élezi a lakatos-barát.    Arca különös: áhítat a munka,    mint Istennek volt a teremt?d? világ.     [… Tovább]

Vers

Divatmészárszék

Nagy igyekezetemben, hogy korrekt maradjak,inkorrekt lettem végképp.Bár a teológia, nem ismeri a megbocsáthatatlanfogalmát, és ekképp,a b?n is talán túlhaladott eszme lett.Hisz ha mindenre van bocsánat, éscsak kérni kell meg hinni,talán Hitler is fent ül valahol, lábatlógázva, és röhögve a csuhás [… Tovább]

Vers

Márpedig…

  mellkasodban lelked ajtaja, mi halk kopogtatásaimra előbb szót fogad, mint vad dörömböléseimre. Talán retinaképletem az oka… ma lélegzetvételemre is kitárult lelked fotocellás ajtaja.  

Vers

Arcomba vágtak

  (Szépírón a hazugsággal szemben)   Pár éve már ég a szemem. Látom az erkölcsöt felakasztva. Himbálózik ide-oda, bugyborékol bel?le a hazugság.   Félek t?le. Akár ?sz karjában a reszket? nyár. Hisz már gyerekszájból is folyik, ahogy csapból a szennyezett [… Tovább]

Vers

Pantomim

        mint valami istentelen imamalom egyre hajtogatom neked hogy nem megy ez az egész nem megy pedig látom süket vagy és vak     csak nyúzzuk egymás hetedik bőrét mennyivel egyszerűbb lenne nem létezni…       [… Tovább]

Vers

örökbérlettel zsebünken

minden földi — égi válság- s világvégi báli szezonra micsoda kristálylás foglalatolvadásig szédítő csillárgalaxisok fénye szemhéjunk alatt forgunk szívszelíd egymásba kapaszkodásban köröttünk megszűnt világban illetlenül mindig egymással párban te & én banális keringő kifulladásig az utolsó táncig ama komor díszletű [… Tovább]

Vers

A hang

*   A hang   Gyere ki a fényre – mondta a hang, – és mutasd meg a világnak magad. Ne törődj vele, mit gondolnak rólad, ha csak a barázdákat tartják számon a semmivé érett hitvány férgek. Te megszenvedtél minden [… Tovább]

Vers

Mégis…

    Mégis szólok a szemnek a fülnek Talán nem ez lesz az utolsó vers Szótlanul mégsem hagyhatom Hogy nevünket a falra vizeljék   Rendőrök ritkán járnak arra Ahol a kések nyelvén beszélnek És a félmilliós notebook-ot A vállról este [… Tovább]

Humor

Miért megy át a csirke az úton? (2)

kérdésre számos újabb politikusok, közéleti személyek és szervezetek képvisel?i jelentkeztek önként a véleményükkel.. Ã?Å¡jabb közéleti személyek jelentkeztek, hogy választ adjanak a kérdésre.   Közéleti személy/1: Átment az úton? ?.Tisztességesen tette?? Akkor, naná! MI AZ HOGY!!!? Egyébként azért ment át az [… Tovább]

Humor

Félreértés

*           A házaspár a legnagyobb egyetértésben pihent a nappaliban. A férj keresztrejtvényt fejtett, az asszony olvasott. Nagy néha egymásra pislantottak, amikor tekintetük találkozott, akkor mosolyogtak.     — Szeretlek drágám! — mondta az asszony, és lerakta [… Tovább]