Rózsa Ibolya : Szeptemberi érkezés

Anyának…

 

 

 

Jöttem szikrázó fényű

csillagösvényen,

lobogó sörényű

szenvedély-paripám

szélvészként surrant a

sűrű éjben,

vágtatott, anyám ölébe

ejtett,

ahol a szerelem-gyújtotta

kéjben megfogant a méhe.

Hasában megszőtte lassan

test-ruhám.

Amikor kész lett,

útnak indított,

délben. A legszebb

időben:

kis tüdőmbe szőlőszag

fészkelt, avarillattal.

Karjába vett szülőm,

elindult, vitt,

lába alatt bíbor ropogással

süppedt a színes

falevél-szőnyeg.

Arany csillogás ragyogta

körbe.

Az őszi fákkal nyomban

szerelembe estem.

S ahogy a napsugár áttört

a magas lombkoronán,

mintha biztatott volna

elhagyott csillagotthonom

angyala:

ne félj, időzz el kicsit –

de gyorsan itt hagyott

anyám karja közt

és nem tehettem fel a kérdést:

vissza értem mikor jössz?

Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:58 :: Rózsa Ibolya
Szerző Rózsa Ibolya 113 Írás
Előbb a part fogyott el, aztán az éj, aztán az üresség s ami eztán volt, ott kezdődött. /Weöres Sándor/