vegyes

Gy?zelem vagy bukás

S lám így lepi fátyolaz emberi éltetKicsi vagy mégde kés?bb megérted…Küzdhetsz sikervagy bukás medáljáértde a gy?zelem sem változtatjahalhatatlanná az emberi vért… ——————————————– semmitmondó igazság, veretes köntösbe öltöztetve.

Vers

Ember vagyok

Ember vagyok, A földön habár két lábon járó, nem ritkán a gondolattal égbe szálló.   Ember vagyok, Él? jelenje vagyok a múlt akaratának, gyümölcse a szerelemnek, egy anyának, apának.   Ember vagyok, Tudásom szerinti legf?bb értelem, enyém a lelkiismeret, ha [… Tovább]

vegyes

Halkan dúdoltál

http://www.youtube.com/watch?v=vvjWPNIb-gI Egy nap arra ébredsz, Hogy a múltad köddé foszlott, S egy új fénysugár Új dallamot lop szívedbe, De te még nem tudsz énekelni, Csak halkan dúdolsz S talán nem hallja más.   Hangosan kiáltanál, De nem tudod hogyan kell [… Tovább]

Vers

Temetőben

nyáresti, sűrű levegő, petúnia-illat, temető   fájó emlékek, áhítat, sír mellett állót átitat   bánathordozó életek siratnak elhunyt lelkeket.   bársony-sötétség simogat virrasztó élőt, sírokat   nyár esti zsoltár, kis harang: élőnek, holtnak tiszta hang

Vers

Ã?Å¡j szakasz

Az indulás el?tti este. Csend, egymásranézés. Teraszon burokból kibújt gyermek éjszaka, tücskök, meg Szaból?rinc er?spaprikával , frissen f?zött virslik, omlós kenyér, beszélgetések horváthgyulákról, imák horvátherzsikért. Barna szemekben kérdések, nyitottság. A félszek tíz napja váltak semmivé. Igazságok párnaszélre rakva, szép magad [… Tovább]

Vers

Lelkembe simultál

Mesélted, mikor lábaidnál ültem: hajnal köde nap ölében, mint lányod el?tted kucorgott. Göndör fürtök kezed alatt, elvesztett anya ujjait pótolta.   Most engem fésülj meg! Add rám széttéphetetlen szeretetruhád! Én majd szerelemb?l szétszakíthatatlan nyakláncot csókolok rád.   Hazamentél. Nézem törülköz?d… [… Tovább]

Vers

Fáj a szó!

Csendre vágyom…. Az éj sötét szilánkja bennem –Hasítja néma csend a lelkem,De fáj a szó, mi szétszakítjaGoromba hangja vérem issza   Fülembe önt viaszt magányomBeforr a seb – hegére vágyomFeszíti bár a gyógyulás még,De enyhet ád a halk reménység

Vers

TAVASZ – VÁRÓ

TAVASZ   ég dacosan szilajon vonzza szemem s követhetetlen elhal és kél újratör fel magasba szikrázó szeme mint csillagok mintha élne pirosló vére úgy lobog   VÍZ   szivárgó áradó völgy mélyén megnyugvó Nap fényre illanó életet hordozó minden réstbe [… Tovább]

Vers

Félreértések

Értés és félreértés, lényeg és látszat, valóság és képzelet csapdái között zajlik az életünk. Sokszor azt hisszük, hogy…pedig dehogy…És ez tagadhatatlanul rajtunk is múlik… Ezt próbáltam, némi kajánkodással, másik cikkemben is megjeleníteni. karcos szavakkalfelsebzett lelketgyógyítani – komolyan hiszed?   hogy [… Tovább]

Vers

Léleknéz?

Léleknéz?         (Szegedi emlék,          Vandra Attilának) Nézett maga elé hosszan.Mit gondolhat ott? –találgattam. Kékség, hullám,tenger ringatott. Habos fellegen landolva,testtelen-puhánpillantottam fénnyé foszlóálomkép után. Vak er? hatalma ragadt,kusza lett a kép.Beszáguldoztam a Napnakbolygórendszerét. – Víg barátok rá nevettek – sört nyújtva felé.Össze [… Tovább]