Balog Gábor -csataloo : Ã?Å¡j szakasz

Az indulás el?tti este.

Csend, egymásranézés.

Teraszon burokból kibújt gyermek éjszaka,

tücskök, meg Szaból?rinc er?spaprikával ,

frissen f?zött virslik, omlós kenyér,

beszélgetések horváthgyulákról,

imák horvátherzsikért.

Barna szemekben kérdések, nyitottság.

A félszek tíz napja váltak semmivé.

Igazságok párnaszélre rakva,

szép magad kitakarva

se várón, se hívogatón. 

Kérd?jel.

 

A kezek lassan indultak szokott úton.

Lehetett volna

romantikás meg bazárra vettebb,

de abban a változatban se te, sem én

nem lettem volna jelen.

Öleltük egymást.

Szakaszvég.

Végtelen.

Csak b?r a b?rhöz.

Tenyérb?l testre rajzolt néhány sorsvonal.

Szájak, csöppet kinyitva,

összetartozás minden plakátra tett titka

két mell között, hegyesen.

Léptünk.

Id?vel egymásba illesztettünk minden összetartozót.

Valami nehezen leírható

tavaszi olvadás jött újra bel?led.

Elázott minden.

Én, takaró, leped?.

Befogtad kosár-karodba

a tán érted ?szült férfifejet.

Két barna lámpa

sütötte arcodból szemembe

szerelmedet.

 

Üldögél?s. Beszél?s,

vágtás, pihenget?s

a szerelem veled antiknev?!

 

Hajnalban keltünk az útra

fülembe cseng a mondatod.

„Tíz nap csupán, és hidd el.

valaki új, magáraismert,

egészen más n? vagyok!”

 

Maradj  az!

Ha lehet, kicsit örökkön.

Nekem.

 

-csataloo-

BGJ.2009.09.13.

 

 

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.