Már teli képpel bámult rád a Hold. Elnehezültél. Én, rád hízottan, farfekvéssel vártam a Rákosi kort. Tudom, féltél t?lem, az eljövetelt?l, és nem foglalkoztatott, lesz-e tejed. A kerekre hízott sárga sajtot nézted és fizika-szívott tengerek harminc centije húzott ki engem [… Tovább]
Geg-vers aktualizálva. :):) Ideje jött a magvetésnek, zsenge palántaültetésnek, így hát, mi ketten dolgozunk. Karunk-farunk jár serényen. Párom arcát nézem, szép szája feszesre zárt vonal. A penge ív kritikát takar? Fenét, jobban ismerem! Fiút akar! Ahogy a test [… Tovább]
Mátyáskor ültettet tojás szülötte gágog. Szór átkot, ültet sanda kételyt lányt-félt? fülekbe. Itt ráncok, ott sima b?r. Ott félszek, itt remények, Felvetted már fehér ruhádat? Te annyit. Én, ki tudja, mennyit élek? Porontynak jut-e naponta étek, vagy néhány [… Tovább]
Szarvascsapáson, tétova lépttel portyázni indul a reggel. Héjasra hízott tört havon, patanyomokban vizek születnek, sz?rt fényben, ködként aludni mennek ó-temet?kbe baglyokba rekedt, itt ragadt lelkek és a sötétség. Piros rügyeken pattan a fagy maradéka, viasz reped, fázik a [… Tovább]
Valami combra simuló tüll és barnacukor elszórva mézen… Hasad, a kis pocak, sarlósan domborodik a mába. Bennlakó csöpp alak mozgat feln?tt álmokat. Mi, a szinte semmib?l most már csontkovácsok rakjuk dallamból össze els? hangjait. Édes élet. Magzatjait [… Tovább]
Aludtam. Valami tollpihe lehetett talán… Csiklandoztál? Ahogy felébredtem csipás szemekkel, a délutánba bámulón, hangod hallottam csupán: Jobban szeretlek, mint a cukorborsót! Aludtam. Hatvan sok éveket. Örökös bérletet váltottam húszévesen az álmaimra. Jöttek és mentek. Kábítottak, mámorítottak, vittek változó engem [… Tovább]
Vadrózsa-rügy. Lehetne apró pattanás parti f?zön, Nyíren gombost?nyi hegy, bordóköpenyes meggyígéret, dión megbúvó pöffenet. Nem az. Bet?zném: vadrózsarügy. Ok, indok és késztetés gondolkodásra. Csöpp kezdemény, porzó, bibe, egymásra, tavaszra várva hordozza halvány pirulások, tüskék alatt megejtett nászok, piros [… Tovább]
A Bata utca hatban, ott a kerítés melletti oszlopon az a kölökgólya az pont olyan volt, mint te ma. Meg tegnap. Egy mosolyalbum. Szárnyát próbálgató ígéret. Egy hol a béka – bekapom, egy kiabálok én kígyót ha kell, egy [… Tovább]
Majd egyszer, lejön Simeon, választott magasleséb?l, és szóra nyitja száját. Mesél a fenn töltött napokról, megvilágosodásról, fényr?l, b?rét éget? sugárról, hosszú, dermeszt? éjszakákról, sok történetet. Rekedt hangon felidéz emlékeket, elmondja, a Teremt?vel beszélgetett minden éjjel. Sötétben nagy tüzeket látott. [… Tovább]
Szerényen, emlékezve Berda Józsefre. Szakácskönyv kultúra. Ebben élünk. Irodalmi mustra, kiben mi rotyog, Teszünk –e padlizsánt télen lecsóhoz. Az éhes has haszna papírra vetve. Vacsoravendég leszel, csak eressz be! F?zünk neked! S?t! Sütünk halat! Reklám se kell, adná [… Tovább]
