Balog Gábor - csataloo Szerző
Vezetéknév
Balog
Keresztnév
Gábor - csataloo
Ország
Hungary
10 év 15 komment

Már teli képpel bámult rád a Hold.

Elnehezültél.

Én, rád hízottan,

farfekvéssel vártam a Rákosi kort.

Tudom, féltél

t?lem, az eljövetelt?l,

és nem foglalkoztatott,

lesz-e tejed.

A kerekre hízott sárga sajtot nézted

és fizika-szívott tengerek

harminc centije húzott ki engem is

burokból burkosan anyaölb?l.

 

Porladsz hatvanhat óta.

Az élet rohan.

Mi, ittmaradtak, percnek látjuk az

órákba duzzadt napot,

id?nként számolgatunk,

lesünk nem láthatót,

képzelünk jöv?t,

holnapot festünk kopott

fehér falakra lángbet?kkel.

 

Két láb.

Csöpp talpraállás,

aztán  maroknyi segg, világra küldve.

Derék!

Nyak, forgásra kész,

törékeny,

és kínszenvedésnek

lutriként

holdas éjbe pattanó

semmire nem jó fejem.

 

Talán így történt.

Végtelen rímbe-zenébe

kínolt

pusztulást nyomtál er?s akarattal.

Ki.

Februárba.

Velem.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.28.

 

 

 

10 év 15 komment

Geg-vers aktualizálva. :):)

 

Ideje jött a magvetésnek,

zsenge palántaültetésnek,

így hát, mi ketten dolgozunk.

Karunk-farunk jár serényen.

Párom arcát nézem,

szép szája feszesre zárt

vonal.

A penge ív kritikát takar?

Fenét, jobban ismerem!

Fiút akar!

 

Ahogy a test íja feszül,

az asszony-álom

résre táruló szájon

kis, kerek körbe lényegül.

Fehér fogak mögött

barlang a csend.

Fejekbe rend,

s holdas pocakba

fészkel csepp lányalak.

Ejnye!

Balga én!

Még hogy fiúnak láttalak!?

 

 

– csataloo –

BGJ.2010.02.26.

 

 

10 év 4 komment

 

Mátyáskor ültettet tojás szülötte

gágog.

Szór átkot, ültet sanda kételyt

lányt-félt? fülekbe.

 

Itt ráncok, ott sima b?r.

Ott félszek, itt remények,

Felvetted már fehér ruhádat?

Te annyit. Én, ki tudja, mennyit élek?

Porontynak jut-e

naponta étek,

vagy néhány jótékony lélek

kalapba pottyantott

rég kivont forintja lesz a jussa,

válthatja koppra, hopp helyett?

 

Hang beszólt, terasz alatti csöndbe’.

Asztal körül, kis körökbe’ gurgulázott

a glinggalang.

Érc, tömör. Harang.

Mozdul a nyelv, benne nyelvel.

Id?nként nem tudom, mit kezdenék az életemmel,

ha újra raknák

a hegymenetbe rám szabott hátizsákot.

 

Ahogy a libát, jégtör? Mátyás napján

piros kereszttel bejelzett, viszálykodóját hallom,

– persze, gágog –

kor és érzelem-függetlenül,

lehet,

feláldoznám Izsákot.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.24.

 

10 év 16 komment

 

Szarvascsapáson, tétova lépttel

portyázni indul a reggel.

Héjasra hízott tört havon,

patanyomokban vizek születnek,

sz?rt fényben, ködként

aludni mennek ó-temet?kbe

baglyokba rekedt, itt ragadt lelkek

és a sötétség.

 

Piros rügyeken pattan a fagy

maradéka, viasz reped,

fázik a levél alatta,

megigazítja szület? ráncait

ezerarcú új lombja a fának.

 

A mának élek.

Zenének.

Tények csak részben alakítják

kel?-dagadó, estente fogyó

napjaim.

Az álmaim is ébren, a mind.

Rigófüttyben és nyitnikékben

várom a gólyát kelepelni.

Ennyi elég.

 

Erdeimben már sok a szálfa.

Fejszére, új viharokra,

várva  hatvan er?s tölgy.

Házam-hazám.

Jól idegyökereztem.

Volt id?m. Kilestem évszakok ébredését,

tanultam,

tudom fájni a f? növését,

t?rök aszályt és nem félek

semmi árvizekt?l.

 

Kérgeim összes repedését,

arcon a ráncot magamnak szereztem.

Tavasz jön.

Most gy?jtik a reggeli fényt,

idei ?sz születését ,

és dobozolják

kandi mosolyba

úton a fecskék.

Hazafelé.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.23.

10 év 8 komment

 

Valami combra simuló tüll

és barnacukor elszórva mézen…

Hasad, a kis pocak,

sarlósan domborodik a mába.

Bennlakó csöpp alak

mozgat feln?tt álmokat.

Mi,

a szinte semmib?l most már csontkovácsok

rakjuk dallamból össze els?

hangjait.

 

Édes élet.

 

Magzatjait

a szép napoknak

hordozzuk ketten szív alatt,

megosztás szerint,

lélekben-anyagban.

Még elnagyolt arcvonások

laknak be burkot.

Télvégi’ fagyban,

a kert oldalán,

álmos nyúlnak hurkot állít a csend.

Róka lopni nem jár

és farkas sem vonyít a holdra.

Kinn és benn sötét.

 

Béke.

 

Tenyerem nyugtatom

görcsoldó életvonallal

ránctalan domborulaton.

Ketten mesélünk

víz alatti

két apró füleknek. Hallják talán.

Szárnyas lovak a gát oldalán

f?z-rügyet keresnek.

holnap kongató kékharang-mez?be vesznek,

a csend részei lesznek,

ma,

egyszer, itt,

egy éjszakára.

 

A fagy téblábol,

hol egyik, hol másik lábra áll,

csámpásra tapos cip?t.

A Schöller-kocsmában l?rét

vedel sok forintért  a nyugdíj,

és ceruzát hegyez

?szi szülésre

vastag füstökben az adóhatóság.

 

Mindent átölel

tompít, vagy felnagyít

diónyi, anyaméhben lüktet?

holnap.

 

A valóság.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.19.

 

 

 

 

10 év 6 komment

Aludtam.

Valami tollpihe lehetett talán…

Csiklandoztál?

Ahogy felébredtem

csipás szemekkel,

a délutánba bámulón,

hangod hallottam csupán:

Jobban szeretlek, mint a cukorborsót!

 

Aludtam.

Hatvan sok éveket.

Örökös bérletet váltottam húszévesen

az álmaimra.

Jöttek és mentek.

Kábítottak, mámorítottak,

vittek változó engem

erre-arra,

igézték rám az összekacsintást,

hajlottam mint a nád

jobbra, balra,

maradtam ébren középúton.

 

Munkába izzadt tenyéren

sokszor csak hólyag volt a bérem

prézlibe forgatott reményen éltem.

Kopp volt az étkem,

vagy kevés jutott.

 

Aludtam.

Gyermeket?

Két asszonytól kett?t neveltem.

Náluk jobban n?t se szerettem.

Elbuktam értük

csatát és háborút magammal.

Gyökértelenek lettek.

 

Hogy a jó?

Mi a jó?

Aludni jó!

Ébredek valami csiklandós tollra.

Kéz selyme is lehet.

Hétköznapokba gy?rt,

összes, elveszett

ünnepet ad vissza hangod.

Tüd? helyett, mosolygó,

telt pocakból préselt,

szimpla mondat:

„A cukorborsónál is jobban szeretlek.”

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.15.

 

 

10 év 8 komment

 

Vadrózsa-rügy.

Lehetne apró pattanás

parti f?zön,

Nyíren gombost?nyi hegy,

bordóköpenyes meggyígéret,

dión megbúvó pöffenet.

Nem az.

 

Bet?zném: vadrózsarügy.

Ok, indok és késztetés

gondolkodásra.

Csöpp kezdemény,

porzó, bibe,

egymásra, tavaszra várva

hordozza halvány pirulások,

tüskék alatt megejtett nászok,

piros termések ígéretét.

 

Tavalyi hosszú hajtás

feny?mre kúszó lánybokor.

Májust sejtet? jó hír.

Orgonákkal hónap-rokon

illatcsomag, bezárva fába,

apró duzzadásba

levélhajlaton.

 

Egy nagyra n?tt,

magát öröknek képzel? tél

utolsó meséje végén

a csattanó.

Csipke.

Idei ?szre készül?

bogyó.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.14.

10 év 10 komment

 

A Bata utca hatban,

ott a kerítés melletti oszlopon

az a kölökgólya

az pont olyan volt, mint te ma.

Meg tegnap.

Egy mosolyalbum.

Szárnyát próbálgató ígéret.

Egy hol a béka – bekapom,

egy kiabálok én kígyót ha kell,

egy Grimm mese,

Andersen semmi , semmi bú,

egy minden jó, ha jó a vége.

 

Utazás vagy rég látott tájakon,

holnap fotózott fénykép,

elágazásokon összefutó, összetartozó utak.

friss vizekkel áldott,

cserrg?’ patak.

Albumom dísze.

Retus-mentesen.

Id?nként, hallgatva téged

(madárlesen),

rád csodálkozom.

Mennyi melegséget oszt

kérleletlen a n?be metszett

gondolkodó, izg?-mozgó,

konyhámban

egy szál fehérnem?ben forgolódó

alabástrom-szobor.

 

A férfi megfogható.

Meg ám! A hassal! – szól a fáma.

Mily igaz!

Domborodó, holdíves

kis pocakkal

beloptad verseimbe

lurkót ringató, tejszagú

maradék éveim.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.11.

10 év 11 komment

 

Majd egyszer, lejön Simeon,

választott magasleséb?l,

és szóra nyitja száját.

Mesél a fenn töltött napokról,

megvilágosodásról,

fényr?l,

b?rét éget? sugárról,

hosszú, dermeszt? éjszakákról,

sok történetet.

Rekedt hangon

felidéz emlékeket,

elmondja,

a Teremt?vel beszélgetett

minden éjjel.

Sötétben nagy tüzeket látott.

A nap narancsa

megváltotta a világot

naponta újra.

Sokszor es?ben ázott.

Kosárban felküldött élelemmel

a madarakkal osztozott reggel

és értette szavuk.

Ott fönn nem voltak tabuk,

kötelmek nélkül elmélkedhetett

zajos világról.

Elkövetett és elkövetni vélt,

szándékozott, tervezett hibákról,

bírája lehetett önmagának.

Egész addig megéltre

felmentést adhatott,

szabhatott magára

büntetésként több száz új,

oszlopon töltött napot,

várhatott fehérre mosott holnapot

estelente.

 

A földre lépve,

cserzett, barna b?rrel

találkozhat mellette elszaladt id?vel.

 

Sem szavát, látomásait

nem hallgatja meg senki.

A hitét megvalló habókot

elfelejti

felvert habokban tejszínt hirdet?

világ.

Vehet fel új ruhát, t?zhet kit?z?t mellre,

hirdethet igét.

Napi robotból kiesve

hiteltelen marad.

A kutya ugat. A karaván…

          – – – –

 Bizonyosság csak egy van.

sokarcú, sok ajkon más nevet

hordozó, örök és változó

bizonytalanság.

Simeon-mentesen.

 

Az Isten.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.09.

10 év 4 komment

Szerényen, emlékezve Berda Józsefre.

 

Szakácskönyv kultúra.

Ebben élünk.

Irodalmi mustra, kiben mi rotyog,

Teszünk –e padlizsánt télen lecsóhoz.

 

Az éhes has haszna papírra vetve.

Vacsoravendég leszel, csak eressz be!

F?zünk neked!

S?t!

Sütünk halat!

Reklám se kell, adná magát

két háború közöttr?l,

inkább új töltet? k?rözöttr?l

írunk, verünk fejekbe ódát.

Ritmuszavarral

megfejelt prózát olvasunk,

rántások új m?fajában alkotunk

eladható nagyot.

 

Leszünk mi stáhlok, buday-k,

ideálok. (Mit esz’ a kics’?)

Pláza-receptvagányok.

Lacik,

konyháik – f?szeres egyvelegben,

Vilmos-körtéért tolakvó tömegben

hurkagyurkák.

 

Áldás, varázslat, vagy átok,

esetleg mágia

van konyhasutba gubódzva

otthon.

Hallhatunk kiemelt, magánzseb

közszolgáltatókon

arról,

ki, mit, mikor hozzon,

hogy tálalható legyen

pénzért mért, villódzó semmi ész, sok forintért.

 

A kolompért!

Azt szeretem!

Sütve, meg f?ve.

Zsírban. Olajban.

Hámozottan. Rakottan. Hajban.

Pirosbet?s, nagy ünnepen

salátát álmodok hozzá.

Megtehetem.

Húsról nem álmodom.

Ahogy megyünk a jobblét felé,

ritkulón jön az álom is képzetekr?l.

Csak alszom.

Lassan. Éhesen.

 

Amúgy, megrögzött konzervatív,

vacsora után

a nem dobozból kivett

szerelmet szeretem.

A frissen kiötlött-ölelt

elveszi éhségérzetem.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.08.

 

 

 

Balog Gábor - csataloo Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.