Balog Gábor -csataloo : Régi nap

Már teli képpel bámult rád a Hold.

Elnehezültél.

Én, rád hízottan,

farfekvéssel vártam a Rákosi kort.

Tudom, féltél

t?lem, az eljövetelt?l,

és nem foglalkoztatott,

lesz-e tejed.

A kerekre hízott sárga sajtot nézted

és fizika-szívott tengerek

harminc centije húzott ki engem is

burokból burkosan anyaölb?l.

 

Porladsz hatvanhat óta.

Az élet rohan.

Mi, ittmaradtak, percnek látjuk az

órákba duzzadt napot,

id?nként számolgatunk,

lesünk nem láthatót,

képzelünk jöv?t,

holnapot festünk kopott

fehér falakra lángbet?kkel.

 

Két láb.

Csöpp talpraállás,

aztán  maroknyi segg, világra küldve.

Derék!

Nyak, forgásra kész,

törékeny,

és kínszenvedésnek

lutriként

holdas éjbe pattanó

semmire nem jó fejem.

 

Talán így történt.

Végtelen rímbe-zenébe

kínolt

pusztulást nyomtál er?s akarattal.

Ki.

Februárba.

Velem.

 

-csataloo-

BGJ.2010.02.28.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Balog Gábor -csataloo
Szerző Balog Gábor -csataloo 179 Írás
Írok, olvasok. Többnyire jókat.