Nap: 2010.02.25.

Vergilius Aeneasa mondja ezt; és Babits is csodásan: Babits Mihály: “Sunt lacrimae rerum. Van a tárgyaknak könnyük.”   Tárgyak tanítanak, S ahogy az emberi beszéd sosem azt mondja, Amit mond – hanem azon is túl; Hát a tárgyak se teszik, [… Tovább]

    Életem egyharmadában fekszem. Hát ez kurvasok. Három évig vacsorázom, Másfél – két évig szarok. Vagy öt év a tükör előtt. Három évig válogat a nejem a zöldségesnél. – A halál? Csak egy pillanat…   Már, amikor megszülettem, rámrontott [… Tovább]

Úgy ujjnyi vastag, hossza jó arasznyi, a bugyli tudta hegyesre faragni, egy ívelt lyuk a földben, meg a szál bot, és kedvünk még a földből is kilátszott, a bilicke a lyukra ült keresztbe, majd ráfeküdt a szál botra a teste, [… Tovább]

Megj: Mityka engedélyezte nevének bitorlását. Ezúton is köszönöm.       Padlásajtó sarkig nyitva, ivót avat Kandúr Mityka. Összehívott negyven macskát,   az ünnepélyt este tartják.   Három szakács sürög-forog,  a vacsora üstben rotyog.  El?étel gulyás és sült. – Tudjátok-e, [… Tovább]

Hajléktalanul   Kukák rothadó b?zében kotorászom, hátha egy kis száraz kenyér hélyat, vagy legalább egy kifli véget lelek. Belülr?l mardosó éhség, Kívülr?l támadó fagy. Húzok egyet kis lapos üvegemb?l, mi széljárta,vékony kabátom rongyos zsebében hempereg.   Dübörg? sínek felé visz [… Tovább]

Levéltánc …a zene szól valahol emberek szeretnek vagy gyászolnak nedves kavicsok csikorognak levelek táncát ünnepli a fészek szélén pihen? madárpár s fakulnak a vésett üzenetek a sétatéri park padjain fáradtan bandukol egy árnyék várja valahol valaki s utolsó szelet kenyerét [… Tovább]

Shakespeare szonett (els? próbálkozásom) Életemnek most j? pirkadása –Felkel? napommal együtt ébredekÁlmom’ ?zi hajnalnak varázsaKét szememmel színaranyba nézhetek!Fénysugár-kezét a Nap lenyújtjaMegsimítja véle hófehér karomDallamot zenél belém az ujja –B?römön keresztül-izzva hallgatomMegvalósul az, mi oly sok éveizgalomba’ tart, de gyenge volt [… Tovább]

  I.   Egy nyúl várt rád az embrióban. Halászháló rebbent Rióban, és az orvos késve érkezett. Csikorogva fékezett a portánál csermely volt a magzatvíz. Mint b?rladikban vak Alice csobogtál Csodaországban, pedig te vagy a tenger, és cseppb?l lettél: egy [… Tovább]

Azt hiszem, én nem is vagyok. Te álmodtál – magadnak. – Elrontottad, hiszen nálam szebb álmok is akadnak! Megálmodtál – olyan vagyok, azt, és pont úgy csinálom. Vigyázok, hogy fel ne ébredj! …Megszakadna az álom…  

*       Semmi sem sürgős most. Sötétséget ásít az éjszaka, rám telepszik, lelkem szorítva. Vonz a nem-létezés nyugalma.   Testtelen lebegek az űrben, vak-rozsdás szemekkel nézem a hideg-kék földet. Fázik. Hótakarót húz magára csúf foltokra szaggatva, kínlódva szürke [… Tovább]