Vers

Tárgyak tanítanak

Vergilius Aeneasa mondja ezt; és Babits is csodásan: Babits Mihály: “Sunt lacrimae rerum. Van a tárgyaknak könnyük.”   Tárgyak tanítanak, S ahogy az emberi beszéd sosem azt mondja, Amit mond – hanem azon is túl; Hát a tárgyak se teszik, [… Tovább]

Vers

Csak egy pillanat

    Életem egyharmadában fekszem. Hát ez kurvasok. Három évig vacsorázom, Másfél – két évig szarok. Vagy öt év a tükör előtt. Három évig válogat a nejem a zöldségesnél. – A halál? Csak egy pillanat…   Már, amikor megszülettem, rámrontott [… Tovább]

vegyes

Elveszetten

“Ne örülj én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek.” (Mikeás k.7.r.) Kiégett fa lettem, megrészegít a füst, gyökér ujjammal földbe kapaszkodok. A talpra álláshoz hit nélkül kevés egy élet, hittel a pillanat is sok.   Nincsenek már tiszta, csillagfényű arcok, a [… Tovább]

Novella

Vizit

       Nyáron lesz negyedik éve, hogy térdprotézis m?téten estem át. El?tte két nappal be kellett feküdnöm a kórház ortopédia osztályára. A szükséges holmik között ott lapult a rádiós walkmanem, a fülhallgatóval együtt. A barátaim tudják rólam, hogy szinte [… Tovább]

Humor

Tyúkanyó a kakukkfészekben

Bülbül kékharisnyában, térdig feketében    Kéredzem a rend?rjár?rt reggel — Mancival jöttünk hazafelé a sárfürd?zésb?l —, hogy mondja már el, legyen szíves, mi módon hunyt el a Marci. Mondták nekem más hajléktalanok, hogy meghalt. Kérdezi a jár?r, kije vagyok én [… Tovább]

Novella

Kiválasztottak

*   Mindez régen történt, még abban az időben, amikor az Isten fokozottan odafigyelt a Földi dolgokra. Kedvét lelte az emberiség fejlődésében, szeretettel pátyolgatta tekintetével a virágokat, óvó pillantása kísérte a legkisebbeket. Pedig nem csak itt lett volna dolga, hiszen [… Tovább]

Vers

Macskacsárda

Megj: Mityka engedélyezte nevének bitorlását. Ezúton is köszönöm.       Padlásajtó sarkig nyitva, ivót avat Kandúr Mityka. Összehívott negyven macskát,   az ünnepélyt este tartják.   Három szakács sürög-forog,  a vacsora üstben rotyog.  El?étel gulyás és sült. – Tudjátok-e, [… Tovább]

Vers

Hajléktalanul

Hajléktalanul   Kukák rothadó b?zében kotorászom, hátha egy kis száraz kenyér hélyat, vagy legalább egy kifli véget lelek. Belülr?l mardosó éhség, Kívülr?l támadó fagy. Húzok egyet kis lapos üvegemb?l, mi széljárta,vékony kabátom rongyos zsebében hempereg.   Dübörg? sínek felé visz [… Tovább]

Vers

Levéltánc

Levéltánc …a zene szól valahol emberek szeretnek vagy gyászolnak nedves kavicsok csikorognak levelek táncát ünnepli a fészek szélén pihen? madárpár s fakulnak a vésett üzenetek a sétatéri park padjain fáradtan bandukol egy árnyék várja valahol valaki s utolsó szelet kenyerét [… Tovább]

Vers

Pirkadásom

Shakespeare szonett (els? próbálkozásom) Életemnek most j? pirkadása –Felkel? napommal együtt ébredekÁlmom’ ?zi hajnalnak varázsaKét szememmel színaranyba nézhetek!Fénysugár-kezét a Nap lenyújtjaMegsimítja véle hófehér karomDallamot zenél belém az ujja –B?römön keresztül-izzva hallgatomMegvalósul az, mi oly sok éveizgalomba’ tart, de gyenge volt [… Tovább]

Vers

7:03

  I.   Egy nyúl várt rád az embrióban. Halászháló rebbent Rióban, és az orvos késve érkezett. Csikorogva fékezett a portánál csermely volt a magzatvíz. Mint b?rladikban vak Alice csobogtál Csodaországban, pedig te vagy a tenger, és cseppb?l lettél: egy [… Tovább]

Vers

Lét és nemlét

Azt hiszem, én nem is vagyok. Te álmodtál – magadnak. – Elrontottad, hiszen nálam szebb álmok is akadnak! Megálmodtál – olyan vagyok, azt, és pont úgy csinálom. Vigyázok, hogy fel ne ébredj! …Megszakadna az álom…  

Vers

Sötétséget ásít az éjszaka

*       Semmi sem sürgős most. Sötétséget ásít az éjszaka, rám telepszik, lelkem szorítva. Vonz a nem-létezés nyugalma.   Testtelen lebegek az űrben, vak-rozsdás szemekkel nézem a hideg-kék földet. Fázik. Hótakarót húz magára csúf foltokra szaggatva, kínlódva szürke [… Tovább]