Nap: 2010.02.20.

Lassan éjfélre jár,ébrednek az álmok,álmodnak azutca fázós koldusai.halványulnak a fények,indulnak a reményekátgondolni:visszatérjenek-e még?csak egy ázott kutyakullog gazdátlan a téren,nem érti: mért ?zikminden kapualjból tovább,pedig csak éhes és fáradt,nem bántott senkit.lassan tovalépdel, mertmegtanulta már,hogy jobb ha nem ugat!bezzeg a sarkon, a [… Tovább]

SZERETET   Csak pincém üres szívem csordultig tele jó termésem volt   BOLDOGSÁG   Mályvák kelyhe közt érlelte ősz aranyát tested melege   IFJÚSÁG   Mint aki részeg és józanodni mámor nélkül akarna   ELMÚLÁS   Kitépett lapok helyén nélküled [… Tovább]

Hótakaró alatt nyújtózik az élet, a hangszigetelt dobozba bebábozódtak a fények. Szürke fátyolként magára húzza a föld, a fák alatt kóválygó ködöt és a zajtalan percben, hirtelen megrebben, valami alig sejl? ének. Majd a kicsírázó remény hátán nekibátorodva, teli torokból [… Tovább]

Kétrét görnyedsz Vagy csomózódsz – Tegnap fel?l: Erkölcstelen A holnapod – Holnap fel?l: Értelmetlen A tegnapod – Virágaként Gyermekeid Folyvást szúrnak, Büszkeséged Szertetépik, Születésük Szemrehányják – (mint te tetted) Nem köszönnek, Irigyelnek: Neked minden Könnyebben ment, Te az egész Fel?l [… Tovább]

Piszkos a hó már, vágyik a földbe…– piszkos a lelkem, tiszta lehetne –… Csúnya a hó már, vágyik a földbe,tél szeme sírt rá, könnye a köd lett.Égbe merednek meztelen ágak…– égbe-merednék szürke halállal –… Ég fele nyúlnak meztelen ágak,lent, fa [… Tovább]

  Apám volt, negyvenkett?-három, pocakos, cukorbeteg, a vérrákról mit se tudtunk, húsvétra jött, mint a végzet.   Apámmal fát hordtunk föl, némi szenet, fényes német, lengyel brikettet, de a fa volt igazi,   ahogy a tönkön apróztuk – én is [… Tovább]

* Télmarta kopasz föld fölött nekibuzduló felhő hömpölyög, a zizegő nádasban még fagy bujkál, s az erőlködő nap alacsonyan jár, de reggel már pacsirta szárnyalt, tavaszváró füllel hallgattuk a dalt, dérlepte fűszál, szánalmas erőtlen, mégis nyújtózik az égre a fényben, [… Tovább]

bamba, botor órák a tegnapot vonszolják,magukra lassan felöltvea jöv? nev? gúnyát érezd a pillanat súlyát,az álom-ing oly illanó,az ébredés durva daróc– hát csendesen lépj, bohóc! – az alkalom kevés,hogy bizonyítsd, mit érsz,sarkadban sündörögszáz emeletnyi félsz ezer lépés az ég felé,el?tted [… Tovább]

  Anyám a kertb?l zöldséget hozott. A kútra ment, s teli vödrét vizes- lócára tette. Frissen dolgozott. Leveshez fazékba piros füles   bögrével töltött bel?le, a napi ebédet e közben gondolta ki: „Ma lábatlan tyúk lesz, ünnepi!” A zöldséget, ha [… Tovább]

folyton mennék-maradnék lassú dallam az este kásásodó magányom ráfagyott az ereszre   az égbolt sötét paplan minden hideg csillag látszik feljön a hold és kukázó álmokra vadászik

Kiválasztott idők, átváltozók szakítjátok mi egybeforrt jövendőt lesőn kérdezek akár a földjét sirató gödör   kiáltok égbe feltörőn hallgatok magamra: – csendesen! A frissen kaszált fűben álmatlan heverészgetek   helyet simítok mellettem, szorítom szegletét a rétnek a riadtan rám nyíló [… Tovább]

    Amihez csak kedvem szottyan, csinálhatom bátran. Nem kel róla beszámolnom, akármit csináltam.   Ha a pénzem elmulatom, sebaj, kérek kölcsön. Nem gátolom meg a havert, hogy még egyet töltsön.   Mosás nélkül háromszor is felveszem az ingem. Napok [… Tovább]

–     Megtöltöm a csended, ha akarod… Nem bírok nélküled lenni. Hangot, nevet adtam a vágynak, kéket. Míg te, újraszínezed a létem.  

  és mozdulatlan pihensz rajtam s mikor szirmaid már zárulni hiszem szelíden majd egyre vadabb szenvedéllyel megébred bennünk megint a vágy engem is újra kibontasz a karjaimba omlasz gyönyörben elvirágzunk de közben megtel’ rüggyel minden águnk