Nap: 2010.02.03.

    Míg lappantyúk ébresztenek, hagyd Eulenspiegel álmait…   maroknyi csendbe ülsz, színlelt okokra vett vágyaid selyemgubóban kuporognak.   Membránodra hangolt életet komponáltam, egymásba alvadt vért.    

Mi az éhezés mértéke? Lépés,méter, coll? S mi a szédülésé? Amper, Angström, Volt? S mi a való jelenség? Csak pusztító milliók.

  Bolyongok a polcok között. Születésnapom lesz. Ötvenötödik. Fonnyadok, mint a hitem.    Néha azt hiszem, Istennek be van kötve a szeme. Vagy nyelvére száradt a káromkodás.    Szupermarketek el?tt szakállas öregemberek nyújtják kezüket. Megfagy a könny. Harangcseppje nem elég [… Tovább]

Hiába ágálsz, úgyis elj?,mélysége csöppen csöpp szemedre.Hiába élsz így, megrekedve.Lelked ormáig lassan feln?goromba, rút fala.Hiába reszketsz, úgyis elj?.Talán nem is ismerted hajdan.Rideg fényképpé sárgul majd asóhajjá szikkadt régi felh?,s pokolba fúl szava.S ha már megtalált – mert megtalál:Fond körbe két [… Tovább]

saját fotó * Tisztaság   Bársonyos hópelyhek lepték be a tájat, a fák kérgén is megmaradt a hó, a lelkekbe költözött a tiszta fehérség s nem látszott más, csak a hótakaró. Apró gyermekarcok, mint kicsi manók, kik ott álltok a [… Tovább]

* Fájt az éjszaka álmatlan forgolódva. Apró kicsi fények erőlködve szaggatták a sötétséget. Egy zavaros gondolat űzte el az álmokat: egy kínzó látomás, ijesztő utazás Dis városába, s az erkélyen Fausttal néztük a talmi fényeket, hallgattuk a hamis éneket, árultuk [… Tovább]

Megyek én, mondtam én, de nem vitt a lábam, Megnézem, mondtam én, de szemem nem látta. Leírom, mondtam én, de kezem nem mozdult, Éneklek, mondtam én – csak egy harang kondult. Ne indulj, mondta ?, utad már bejártad, Mit látnod [… Tovább]

” Stílusgyakorlatok” 1.   Elment, kés?bb azt hitte hazatért. Féltett kalárisán megtévedt ebként mártva zsigereibe fogsorát. Útjavégtelen’ tombolt a földjegy? szél.   Hajnalban megérkezett, a kertkapuban állt. Kiszaladt, gyorsan kabátot cseréltek. Álltak némán, egymás levetett rongyában: osztozva távollét maradékán..   [… Tovább]

napalm alszik fáradt csöndben bukó kegy most a Nap ásít s fénye hulló penge mely felszántja álmaimat   napalm alszik fáradt csöndben bukó kegy most a Nap ásít s fénye hulló penge mely felszántja álmaimat   nem nézek most sem [… Tovább]

…sosem voltam mi a szösz.        Szerintem rám ott is szükség lenne, ahol nem tudnak róla, ott is, ahol azt sem tudják, más világban élek már mióta karóba húzattam magam a hátsó udvaron, bevallom, azóta volt már jobb [… Tovább]

Rád hagyom golyóstollamat. Gyöngyöző poharam. Borom. Száz félbehagyott álmomat. Az összes meg nem írt sorom. A ferde sarkú félcipőm. A turkálóban túrt ruhám. A darabokra tört időm, s hogy mindegy mi lesz azután.      

lopott anyagokból alig becsületesen Én nem tudom, mi ez,és nem is jó. Bennemhiába élsz, akár a vérem – volt piros;számban már csomósan, megalvadt vérdarab.Éji vadak gy?lnek körém, belém; arróldalolnak, meghalok. Fülembe forró ólmot öntsetek!Hisz bels? éjszakám már elvadult,s plakátmagányban ázó reggelenleszáll, [… Tovább]

S.-nek létkérdés a kötöttség. Ti csak csellengjetek, lökött Csék, hisz’ az ért? társ ma ritka itt.  Mi óvjuk egymás t itkait, mint az orrolt por és Kosztolányi. Uzsgyi forralt bort szlopálni, míg H. lufinkra les a t?vel! Város, séta, déjevu-vel [… Tovább]

*   Ma még játszom, holnap talán álmodok. Valójában két világ határán vagyok. Halvány árnyként követ a lét.  Fantomként szennyezi be napom ezernyi megélt, s távolringó fájdalom. Amiről azt hittem, hogy érzés, jel, mi  örökre megmarad, az nem egyéb, mint [… Tovább]