Nap: 2010.02.01.

Mert Nietzsche tévedett:Isten csak tetszhalott,de hogyha újra lesz,addigra nem vagyok. Ébren az ?rület,fekete zongoralecsapott fedelevisszhangja sem maradt. Minden egész eltört –a gyász kiteljesítegyütt hisszük azt, hogysohase volt ez így.

Az élet rólam álmodik ,s most álmodom az életem   …csak valaki fel ne ébressze?t… (vagy engem)   ————————————————   olyan hitvallás íz?, ám nem több

  Elszakadt   az utolsó láncszem is, mi kötötte még az embert ócska konvenciók halmazához. A gát mögött érzelmek kavalkádja dúl békés protokoll tájak felett. Késő a bocsánathoz. Megbánás-hullák lengenek szánalom-fák ágain.   Vége van.   A határokon túl nem [… Tovább]

Az els? szürrealista próbálkozásom ez a vers, 2008 ?szén írtam.                                                      Kivetett magából a Gép gyomra.                                                    Mint összetört fogaskerekét,                                                    Csak csodálom az Ã?°r peremét,                                                    Fényes felh?k tarajoznak sorba.                                                      Szabadságom magas éghez emelt,                                                    Lábamon [… Tovább]

I. Mintha magasan, mintha mélyen ringatóznék a semmiségben, egy idegszálra kifeszítve, egy istentelent istenítve,   bambán, betegen, üres aggyal viaskodom a pillanattal, alattam semmi, fölül semmi, de elszántságom végtelennyi,   nincsen közel se, nincsen távol, kitántorognék a világból, de gúzsba [… Tovább]

  Anyám virágokról álmodott, szívében őrizte a tavaszt. Hiába cibálta jeges szél a hóba hullt zörgő ágakat s visított be az ablakrésen zord ezüstje a morcos télnek, arcán rózsák mosolya nyílott reggelente, mikor felébredt.   Kötényében hozta a hajnal napfény-illatát [… Tovább]

Számtalan fogalommá lett pillanat áll áttörhetetlen sorfalat évtöredék csupán a látomás egy könnyé mérettetett mosoly a sok közül, seb-ejtette röpke utazás sorok közé gy?rt utolsó bet?k hamuja szedett-vedett fának – lapja oly sokszín? – akár örök játékra ítélt mozdulatai kéznek [… Tovább]

  lombhajam vonzza a tél szám kiszáradt szótlan (falevél) csóktalan szeretsz-e (jön a tél) ölelsz-e még petyhüdt mellem löttyedt hasam mint istenn?t kívánsz-e még ráncos arcom foltjain a mosolyt látod-e még számból kifordul az étel hányok letörlöd-e még gondolataim mint skizofréné megértesz-e még képtelenség az egészmég élni akarok     2008. jan. ……………………………………………….   minek az a sok “még”? elbagatizálja [… Tovább]

 Tisztaságához kétség nem férhet  Erre ügyelve írtam le e versemet Tudom, rímekkel bánni, papíron Nem gyermekjáték, így papírom                        Fentiek szerint üresen hagyom

Ezt a verset nem én írtam, hanem a hugom, amikor elment Angliába dolgozni és muszáj volt a férjét itthagynia. Remélem másnak is úgy fog hatni, ahogy rám hatott. Átkelés Egymást átölelve álltunk,életunk “Csillagkapujában”,reszketett a lábunk,torkunk visszafogott sirás folytogatta. Vissza sem [… Tovább]

* Most már végy öledbe, öleld magadhoz testem, hogy még egyszer érezzem szíved fájó dobbanását!    Ringass örök álomba, hallkan, csak magadban  dúdold nekem dalunkat,  meséld el, még egyszer, álmunkat,  add halott, néma számra  jeges csókodat,  könnyed mossa le vérem,  már nem [… Tovább]