Átkelés
Egymást átölelve álltunk,
életunk „Csillagkapujában”,
reszketett a lábunk,
torkunk visszafogott sirás folytogatta.
Vissza sem néztem,
mikor magam az ölel? karodból kitéptem.
Mint katona, kit csatába hív harsona,
emelt f?vel, csak elöre léptem.
Senki sem hallhatta,
de bels?mben a lélek szava,
meghasadni keszülö szivem,
mely fájdalmat jajongta.
Mert mindenem odahagyva,
életért indultam harcba.
Hazámból kilökött lelkemt?l
sürgetve, rohanva.
De a kapun túl jutva már,
ott az új világ.
Megszületek és felnövök újra.
S a hegyek mögött ott lesz jöv?nk útja.
Kezem a kezedben tartva,
együtt megyünk tovább.
Oda, hol új otthonunk
puha, meleg védelme vár.
2009. aprilis 22.
———————————————————–
csak saját alkotásodat teheted a lektorba, minden más a naplódba mehet, persze megjegyzéssel /szerz? stb/
Legutóbbi módosítás: 2010.02.01. @ 08:30 :: Inez Impish