Novella

Kelkáposzta

    Férjem Debrecenben dolgozik, már úgy másfél éve. Ezeket a munkákat hívjuk „ott alvós”-nak, mivel csak péntek este érkezik haza, és vasárnap kés? délután útra kel, vissza. Így egyeztünk meg, mert hétf?n hajnalban kellene indulnia, a kamioncsúcs veszélyeinek kitéve. Így [… Tovább]

Vers

Ezredvég

1986. március 15. Lánchíd.. Letagadva sikolyt, megírva újkor története megtette magáét az ezredforduló némán, akár a lecsapolt vérű Hanság lassan megtérnek esendő hőseink   Meghatottan és fejvesztve átkutatva ezredvég sikertörténetét tanúként idézve az állatok királyát  a Lánchíd néma oroszlánját…   [… Tovább]

Vers

Pókhálóba kapaszkodva

  Viharzom a népes utcán, férfipillantás mered rám, régr?l ismert vágy bizserget, rohan tovább a tekintet.   Sír szerelmet vágyó ölem, tavaszt érz?, tél-gyötrelem. Miért kellenek lázéjszakák? Szemem alá mély karikát karistoló fájdalom? Mi marad?  Csak önszánalom.    

Vers

Kufudafarc

      Olyan távolinak t?nsz, amióta közel engedtelek magamhoz, hogy szeretnélek ellökni magamtól legalább olyan távolságra, mint, ahonnan közelinek t?ntél a messzeségben. Megijedtem attól, amit mondtál, hiszen számodra minden közhelyes, snassz és egyszer?. Bonyolultabbnak akartam t?nni annál, mint amilyen [… Tovább]

Vers

Sorsok, jussok

A sorstól annyi jussot kaptam, hogy az életembe majdnem belehaltam.   Volt, aki óvott de gyalázott. Az ártó meg Judás csókból font kalácsot.   Akit meg én gyűlöltem, áldott. Mikor ha megszerettem, szívemen vadvirág volt.   A bajt is magamnak [… Tovább]

Humor

Ritka buzgalom…

Bevallom – oly sokat henyéltem egykoron…nem érdekelt a sok korom,mi ablakomra szállt!S ha már kilátni vágytam rajta oly nagyon,a buzgalom kezébe vett –csak erre várt!Vezényletével úgy sikáltam ablakom’ –Nem is tudom, hogy életemhogy’ élte túl…Ma már a lányomat tanítgatom, s [… Tovább]

Vers

HOGY IS VAN EZ

  Ha nagy leszek, feleségül veszem anyát, de a Bandi azt mondta, hogy: Azt nem lehet, mert akkor te leszel a testvéred apja! Ez a Bandi, egy marha.  

Vers

Ujjszonáta

Ahogy mutató, s hüvelykujjadaz enyéimmel összeér,finom selymükkel összebújnak,begyükbe föltolul a vér. Szétszabadultunk. Visszaszöktem.A négy ujj titka izgatott,és hallottam az árva csöndbenkét dobbanásnyi dallamot. A mester intett. Mosolyogtál.És zúgott, zengett a zene –semmit se szóltam, te sem szóltál,csak szálltunk fölfelé vele.

vegyes

Tavaszváró haikuk

Táncol a könny? hópehely, tavasz csókján míg cseppé válik.   §   Reccsen a fagyos nyárfaág, zöld álmában friss rügye bomlik.   §   Föld alatt élet magja mozdul, ébredez kikelet, remény.   §   Táncol a könny? hópehely, öreg [… Tovább]

Elbeszélés

Jel a Falon (3)

Köszönet Kisslaki Laci barátomnak a képötletért A sziporkáktól csillogó ég alatt Ludiszte aznap éjjel – hátfájástól gyötörten – újra álmodott, de most nem azt a csillogó, idegen-ismer?s várost látta, hanem valami mást, valami újat és félelmeteset, talán a jövend?t, saját [… Tovább]

Vers

Óhaj

A jelen, mint homok pereg a múltba,         Fogy a pillanat, a perc, az óra, A jelen, mint homok pereg a múltba… Adj időt, Sors, te féktelen, Mi bennem él, közkinccsé tegyem!   Mint mag a tavaszt [… Tovább]

Vers

Egyedül

Kovács Ilon kíváncsi volt a Szingli folytatására. Ez lehet, hogy jó lesz annak!     Elmentél. Nincs ebben semmi értelem! Veled ment egyik – a jobb-felem. Még látom árnyékod a falon, a tükörben talán egy villanásra még arcod is láthatom. [… Tovább]