Bevallom – oly sokat henyéltem egykoron… nem érdekelt a sok korom, mi ablakomra szállt! S ha már kilátni vágytam rajta oly nagyon, a buzgalom kezébe vett – csak erre várt! Vezényletével úgy sikáltam ablakom’ – Nem is tudom, hogy életem hogy’ élte túl… Ma már a lányomat tanítgatom, s hagyom, csinálja ? – csak úgy men?, ha nála tisztaság az úr…
1961-ben születtem, de éveim száma nem egyezik meg azzal a korral, amennyinek érzem magam.... le is szoktam tagadni kb. 10 évet - simán!! :P
Nemrégiben váltam el, és most 17 éves - gyönyörű lányommal, és tündéri kiskutyámmal élünk Tatabányán.
Csecsemőgondozó a szakmám, de egy bolond betegség miatt leszázalékos "nyögdíjas" vagyok... - mindenem a versírás - és mások műveinek olvasása!!!
ÃÂltaluk szinte teljesen egészségesnek érzem magam!
A magyar nyelv szeretete mindig is meghatározó volt életem során. Mellettem senki nem beszélhet helytelenül - "nák-ozva, suk-sükölve" - én bizony kijavítom őket ismeretlenül is!
Mottóm: "versek nélkül lehet élni, de minek?"