Nap: 2010.02.09.

    álmodozom rólad és álmaimban már nem vagy tökéletes rövidebb a combod kicsit bőröd sem olyan sima van hogy hangod álmodom fakóbbra vagy hajad nem omlik oly’ lágyan   aztán felébredek   oda minden remélt kicsiny hiba oda minden [… Tovább]

hangutánzó szavak porlepte töredékek értéktelen semmiség a múló id? szemében hangutánzó szavak   porlepte töredékek értéktelen semmiség a múló id? szemében   elemészt a csend    valaki tar szavakkal hív visszhangja füledhez ér s lépdelsz mégis vakon rezzenetlen   akár [… Tovább]

Lassú es?. Bár délután van,——————————————Lassúa lámpa már ég az asztalon.———– talán nem ég…Kopog, csepeg. A repedt ereszt,a vert ablakot hallgatom.———-képzavar Asztalomon már félretoltamsok felgyülemlett dolgomat.Semmi se fér meg már fejemben,csakis a lassú gondolat.———————————————-lassú Szemem sötétje nagyra tágult,kitárta azt a szürkeség.———–maszatos [… Tovább]

vidám temetés volt,mit sem sejtett a gyásznép,talpig pletykában, szomorúságban,tele vigasztalásban – ami a jöv?t illeti,mert ha már ott van, ahova nem szívesen,szívtelen mégse mehet, ha már ott van;leltározzák az ez-meg-az-ki-voltat,történeteket merevíteneka múltnak vásznára –ahelyett, hogy megfigyelnék, mint gyerek,gyereke az elhunytnak, [… Tovább]

*       Vedd kezedbe lelkem, játssz a húrjain! Szaggasd, hogy fájjon, Őzd el nyomorult álmaim! Tomboljon a sok fals akkord, Verjen visszhangot agyamban. Közben üvölts! Vagy csak mondd, vagy csak suttogd halkan, s a pillanat továbblép, a józan [… Tovább]

  cetlikre írok szavakat mint régen az egyetemen majd üzeneteket a családnak h?t?szekrényen   szemetesvödörbe dobott napok   fáj a torkom lázas vagyok anyám hideg keze most kórházi ágyon infúzióba kötve ujja rezdüléseit ?rzi homlokom barna lombú zöld szeme a [… Tovább]

Valaki elvitte álmaid.Avarrá barnultak gondjaid.Rád zuhant egy jégfátyol,dér szitál – nagyon fázol.Sebbé dermedt pocsolyákonlelked mezítláb bukdácsol.   Minden kincsed szárnyaidra t?zd,égessen új vágyakat a t?z!Vajúdjon szemedre tegnapokálmai helyébe holnapot!    

  Majd egyszer, lejön Simeon, választott magasleséb?l, és szóra nyitja száját. Mesél a fenn töltött napokról, megvilágosodásról, fényr?l, b?rét éget? sugárról, hosszú, dermeszt? éjszakákról, sok történetet. Rekedt hangon felidéz emlékeket, elmondja, a Teremt?vel beszélgetett minden éjjel. Sötétben nagy tüzeket látott. [… Tovább]

Nem vártam, mégis megérkezett az öröm leányaként járva be terem csak figyelt hosszú perceken át, mintha hidegen hagytam volna – nem is rám..   Így még nem tüzelt csend, így még nem f?tött figyelmetlenség, sem csizmakoppanás, térdig taposott bennem az [… Tovább]

A folytatás ajtaja mindig nyitva, csak te zárod magadra a szót, mindent magadnak kívánsz, s mástól várod a hozzávalót.   Csak k?be óhajtod vésni, mi elmédben felpuhult álom, s szivárvány szalagján hintázva dalod erejével áttörsz a rácson.   Halott virágot [… Tovább]