Ne nézz hátra!
Lehettél volna Te is,
ki elfojt minden
tüzet hazugságok
hálójában
és viselnéd a mocskot
lelkeden,
hol ma még
rendületlen hűség
terem,
de tudod
nyálát csorgatva
várja ezrek
sisere hada
hajolj meg,
akár nád
a szélben
és ne lépj tova,
legyen csak
tiéd is a gyalázat,
mit mások
egy századra
testáltak…
nyakadon
zörögjön
neked is
kolompod,
hiszen
ez lett a mérce:
nyájba
terelve
csapdába rejt
az idő is…
áll a vásár
alkudhatsz
szemérmetlen
kofákkal,
s nem veszed
észre,
hogy üres az utca
távolban
ring
a Rubikon
kockázz hát,
ha másért
nem, légy túl
ezen
az „Itt a piroson”
orcádat kés szeli,
akár a szél
orkánná süvít,
de téged ez sem tántorít…
koldusbotod szeretet
faragja
dacolj a viharral
tartson ezer évig
neked hinned kell
mégis
önvádak nélkül rendületlen
e hazának
kockája
nem úszhat el,
mert itt az
álmod,
élted,
bölcsőd
és halálod,
s Te csak
a magadét kívánod
legyen az kunyhó
palota
bármilyen pompás
vagy rozoga
vagy csak egy eszme csupán
mi a szabadsággal
vállvetve jár,
akár szertartások mellé
gyönyörű fohász,
úgy hűséged bére
is az Áldás,
az ápoló és „hív”
megbocsátás.
Ne nézz hátra!
Mocsár Gáborné Fehérvári Judit
Debrecen, 2010. február 5.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.09. @ 23:24 :: M. Fehérvári Judit
