Nap: 2010.02.17.

Nádasdy András festménye alá Tudod te milyen az,ha összetörik a képed,épp mikor magadat a tükörben nézed?!… mikor szertehull gyönyör?, réginevetésed és helyette nincs más,mint ?rült vigyor?!… mikor elborzadsz azon, mitaz imént láttál és inkábbhátrálnál kicsit távolabb e pillanattól,mit az ?rület [… Tovább]

Cserepes szánkból rozsdás  levelek hullnak –szavaink. Talán már kés? h?snek lenni, életünk megtelik, mint a teleírt papír… És elfogyunk, mire kiürülnek a tollak. Aztán minket is kidobnak.

Csókjaival ébreszt a susogó hárs  hóezüst hajfonattal ringat ma sikongva olvad a napgyöngye rajta tépi árnyát róla a pirkadás   Fénnyel árnnyal vonzanak és hívnak szemedben villódzó csillagképek örök a perc ha véges is az élet az enyém vagy magamhoz [… Tovább]

        Letészem gitárom. Aludjon. Nem kaptok tőlem már zenét. Más vagyok, mi voltam valaha, jobbik felem hullt szerteszét. Volt bennem izzó láng, halott. Szúette fáé jobb parázs. Égnek törő lelkem tornya mára elhagyott mélygarázs.   Más csillag [… Tovább]

  hó esik a városra. és házam oldalábólki-kilátszó tégladarabokvicsorognak az éjszakába,s úgy megszokta mindenki− egyedül én nem −hogy talpunk alatta tél dereka roppan, nyög! nekem hiányoznak a csodák: − de már elfelejtettek a göcsörtökággá nyúlni tavasszal,és elfelejtett a f? islányok [… Tovább]

– Hozzávalók egy személy részéreinternetr?l letölthet? receptben –Huszonöt deka csalódáshozés tizenöt deka önbecsapáshozfolytonos keverés mellett öntsünkkét deciliter reménytelenséget… Álmod a len-hajú éjjel,el?tted apró csillagok gyúlnak, röppennek, múlnak, búcsúznak rejtett, halott kapukban:megunt mosollyal vársz a Napra,szemhéjaidban tükröket tartasz.Gyöngyszemek az órák,elgurulnak.Távolodom.Nincs rajtam [… Tovább]

      Szerintem oké minden szintem, míg nem meg nem telepszik itt a megszokás, látok, ha átok is.    Kapaszkodj, süllyedünk.   Forog a sámán nyelve, amint valamely remek elve kedves versbe remekelve előbukik a horizonton. Hallgassá mán – [… Tovább]

  Januárvégi bozontos szélben, – hiszem, ezzel tisztázott a kép- kertem mélyén egy rigó ebédel, csipeget, csippent, ugrik odébb.   Hószín? bundás, fekete folttal, gurul a macska-hólabda ó, melléje pattan, éles karommal… De nála fürgébb a kis rigó.     [… Tovább]

Bélyeg van a vonódban bélyeg ahogy játszol nem lehetsz az aki vagy csak akinek látszol   Bélyeg így és bélyeg úgy bélyeget üt százszor rád a megbélyegzett a százszoros halálhoz   Hogy az lehess aki vagy ne akinek látszol bélyeg [… Tovább]

                  Ki beszél a harag ornátusáról?                   Csak törtarany mosollyal kivarrt palástod                   ne engedd rádteríteni többé:                   hová lesznek az uszályod kormányzó kezek?                   S a kezek, uszályodtól kormányozottak?                   Beláthatnád már, koronás tökfilkó,                   lázadnod [… Tovább]

Beleidéződni a mába, én ezért vagyok, macskaköröm járna nekem, nem hideg sarok. Idegen a látszat, barátom a négy fal, tekintetük megvet, birkózom magammal. Vándor voltam mindig, ahová csapódtam; Szegény pára – mondták – békélj a valóval! Folyton mást keresni, csak [… Tovább]