Beleidéződni a mába, én ezért vagyok,
macskaköröm járna nekem, nem hideg sarok.
Idegen a látszat, barátom a négy fal,
tekintetük megvet, birkózom magammal.
Vándor voltam mindig, ahová csapódtam;
Szegény pára – mondták – békélj a valóval!
Folyton mást keresni, csak a folyók dolga,
ritka szerencsés víz, mely elér a tóba.
Köddé váló ajándéka táplálék a fáknak,
e tudatban boldogan vet mohás mederágyat.
Legutóbbi módosítás: 2010.02.17. @ 07:16 :: Kőmüves Klára
