Kőműves Klára Szerző
Vezetéknév
Kőműves
Keresztnév
Klára
Ország
Hungary
Vezetéknév
Kőműves
Keresztnév
Klára
Ország
Hungary
1 hét ezelőtt 4hozzászólás

Ragyogó időnk van. Fényvérű
délutánját ringatja a nap, és a
hajlott hátú csipkebokron pókok
munkáját dicsérő hajszálvékony
hálók izzanak.

A szomszédos telek máskülönben
magasba nyújtózkodó füvei reggel
óta nem tértek magukhoz, s bár
a hátuk domborul még, a fejüket
megcsípte már a fagy – pont úgy
terülnek szét a földön, mint az
asszonyok hátára kontybontás
után kibomló hajzuhatag.

Ujjaim közül kéklő gyöngyökként
potyognak földre a könnyű szőlő-
szemek, s én azon merengek, hogy
amerre gurulnak, vajon várja-e őket
az a madár, mely ujjnyomatommal
csőrében messze visz belőlem,
messze, messze száll…

2 hét ezelőtt 1 komment

Hozzám szaladt, gondterheltnek tűnt,
és mondta: Hét éves leszek. Csak azért
ilyen a szemem, mert nem tudok aludni
éjjel. Mindig arra gondolok, hogy barátok
leszünk vele vagy szerelmesek, és majd
egymás szemébe nézünk.
(távolabb szalad, visszanéz, nevet)
– Kérem, ne mondja ezt el senkinek!

2 hét ezelőtt 1 komment

Aprócska pillangó szállt kézfejemre,
hártyavékony szárnyain a színes por
remeg. Milyen remek, kis súlytalan
csoda – ráfújok és ringatózni kezd
a potroha. Nem rebben el, bizalma
bennem ép – nem járja át a félelem,
hisz tudja ő; az ember nagy, követni
égig mégis képtelen.

3 hét ezelőtt 1 komment

Reszkető őszi ágról tizenhárom
bús haldokló levél utószor még
egy célért megremeg, és aztán
büszkén földet ér.

Test szerint kavicságyba ernyedhetnek
hőseink, de szellemük előtt, amíg csak
él a nemzet, népe sírva tiszteleg, s jőhet
évre év, őszre szállhat ősz, az idő csak,
mi így, hol úgy halad; hálánk érettük, s
feléjük hű marad – Isten ölébe hullattad
hőseid, Arad.

4 hét ezelőtt 1 komment

Még világomat sem tudtam, ismertél
már engem. Igazságaidat oltottad
belém a lelkülettel. Felkészítettél arra,
hogy mivé kellene lennem, betöltöttél
igaz Szent Szellemeddel, s aztán utamra
engedtél, de mindig itt maradtál bennem –
szeretettel oldoztál fel, ha megátalkodtam
szívemben. Gyümölcseidnek elérésére a
valósságod tudata indít meg – hálás az én
lelkem, amikor akaratod szerint átlényegítesz.

1 hónap ezelőtt 1 komment

 

(1)
Bárhol élhetsz, ha magyar vagy,
mindenhol magyar maradsz, mint
a virág, amelynek magját messze
hordja a szél – attól még hű marad
a fajta, csak barázdákat szánt az
Isten ujja, de végül bárhová is érsz,
Himnuszunknak dallamára folynak
könnyeid, ha hallod, s már jól tudod,
hogy más országban sem másabb
a vér.
(2)
Tengerekben hánykolódhatsz,
kiülhetsz a tiszta habra, vagy
vízfodor lehetsz és tündöklésed
hírét világgá sikíthatják a sirályok
– aztán, ha partot érsz, magyar
nyelven száll imád az égbe, és
a tenyered vonásaira nézve örök
térképet találsz; Alföldet, Balatont,
Mátrát és Tiszát magaddal minden
mozdulatban így vihetsz tovább.
(3)
Állampolgára szinte bármely
nemzetnek lehetsz, de tudom,
hogy emberségedben marad
a hazaszeretet, hiszen minden
magyarnak háromszínű a szíve;
piros, mint a kikövezett patak-
meder oldalán bólogató pipacs,
fehér, akár az ártatlan galamb,
mely háztetőre száll, és olyan
zöld, mint a hullámzó kukorica-
tábla; A magyarnak Istentől való
joga magyarnak maradni bárhol
a világba!

2 hónap ezelőtt 1 komment

 

Lassan már elvonul a vihar,
komor kékségét váltja az ég –
a fenyő sűrűjében tollászkodó
galamb szárnyához óvatosan
préselődik zsenge tűlevél.
*
Most értek a dombhoz az ég
méhéből kiszakadó tejfehér
habok, s bár alaposan szét-
széledtek, jönni látom őket –
órája már a széllel kergetőznek.
*
A földön sáros göröngyöket
megmászni indul el a tábor,
befutókat választok a csiga-
karavánból. Meg kell várnom
most már, hogy ki lesz a győztes
– tetőmről a fecskepárok rétre
készülődnek.
*
A szomszéd telken méteresre
nőttek a füvek. Fácánok keresik
rejtekhelyüket.
*
A szarkák semmit sem változtak –
kacatokat ringat a fészek, amíg a
pöttöm verebek a falba hazaérnek.

2 hónap ezelőtt 2hozzászólás

 

Nézzétek, én nem beszéltem jól az idegen
nyelveket, de szükségét sem éreztem soha
– nem húzott más hazákba el palóc szívem,
itt dúdolt anyám, és a plébánia felé vezető
úton az eperfa gyümölcsöt itt termett nekem.
*
Nem hazudtam. Én sokat töprengtem azon,
hogy az Ipoly túloldalára miért nem léphetek,
ha a madarak is átrepülhetnek, és a vadak
sem foglalkoznak túl sokat vele, hiszen még
a harangszó is áthallatszik, és egyformán ül
páraként a dombokon Isten lehelete.
*
Nézzétek, én nem lettem olyan ember, aki
sokat tanult a könyvekből, nem is vágytam
többre annál, mint amennyi talentumot rám
bízott az ég, de azért a lelkemmel mindig
próbáltam felfogni pár igaz, szelíd igét.
*
Gyakran éreztem úgy, hogy az itt élők
érzései még egészen tiszták maradtak.
A gerinc szépen kiegyenesedett, amikor
gyümölcsért nyújtózott a test, s ha éppen
meggörnyedt a hát, talán az ember földbe
ültetett, esetleg sírokat kapált, de nem
hajolt a mocskosságért soha, és porcikát
sem mozgatott meg önző földi vágy – itt
Isten áldását remélte még a szerelmes,
és édes, szép szavakra szomjazott a száj.
*
De nézzétek csak! Maradtak még a jókból!
Sokszor átgázoltak rajtuk, de az Isten még
a kínnal is az ő kedvükre tett; a megvetés
vétkétől szabadul meg a legtöbb megvetett.

2 hónap ezelőtt 2hozzászólás

(1)
Már majdnem a ház falához ér a hátam –
a levegő közöttünk olyan langyos, mint a
tűzhely felől érkező fortyogás megszülte
pára, mielőtt leszáll és rátapad a konyha
ablakára. Izzó az égbolt az orgonabokorra
kapaszkodó bodzavirágok felett, gyermek-
tenyérnyi virágtölcsérbe süpped a Nap, és
lágyan ringatózik gally végén az erre tévedt
tarka gyurgyalag.
(2)
Jó a távolba nézni innen, elképzelni az erdei
csapást, ahogyan a kaptatós részen minden
erejüket összeszedve menetelnek a vadak,
egyik a másik után. Nyomukban páfrányok
bólogatnak, s pár nyúlánkabb fűszál a faluról
susog – talán éppen a ház falának dőlve
képzelnek engem el, ők, akikről annyit
morfondírozom magamban nyári esteken.

3 hónap ezelőtt 2hozzászólás

Úgy van az, hogy nekem valóban öröm
madárdalokban dallamot találni kint
a kertben, s fejtegetni csicsergéseikbe
rejtett szavaik hosszas sorát, de titkos
nyelven szólnak ők, kik ékes tollakkal
ruházva fel, kicsit sem gondolkodnak úgy
a szárnyalás felől, mint én szegény fejem.
Mily gondtalannak tűnnek ott a fákon!
Égben, ágban bíznak mindhalálukig,
és nincsen bennük cseppnyi nyűg,
se dac, csak méricskélik naphosszat
az Isten ujjának hitt kondenzcsíkokat.
Nem kételkednek semmi jóban ők, s
dalolva élik napjaik javát – biztatásul
fölénk röpülve jelzik; az embereknél
rejtve szép a szárny!

Kőműves Klára Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!