Kőműves Klára Szerző
Vezetéknév
Kőműves
Keresztnév
Klára
Ország
Hungary
Vezetéknév
Kőműves
Keresztnév
Klára
Ország
Hungary
2 nap 2 komment

 

(1)
Belefeledkezem a délutánba, pedig
dolgom lenne száz, és úgy teszek,
mintha nem hinném el, hogy időm
lopja a virág, amelyre pillantottam
órákkal korábban, mert lenyűgözött
termőjén a méh – pedig még a perc
sem volt enyém, minden a pillanaté.
(2)
Falánk időket élünk, hisz mohóságra
esküszik e kor, és én úgy rejtegetem
magamban a szépet, mintha vissza
kellene adnom valamikor.
Felnőtt vagyok pedig, titkaitól fosztott,
ismételt szerep, amibe időnként pár
néző hosszasan belefeledkezett.

 

1 hét 6 komment

(1)
Ülök egy rönkön a kúthoz közelin –
bámulom, ahogyan a madáritató
peremén túlcsordul a víz, közben
ajkaim közé szökik az íz, ami
kóstolóba járt a nyelvemen
csókot mímelőn.
(2)
Esőcseppek gördülnek a gerinc
vonalán, szapora dobbanással
jelez a szív – meztelen talpam
nyögi a fű, pára jön, kényelmes,
kertre ülő.
(2)
Hatalmasodsz, és én szaladok
előled, aztán visszarohanok és
magamba szőlek. Rád kiáltok –
simítom arcod. Megtagadlak –
hallom a hangod. Magadhoz
húzol – löklek távol. Kitépnélek
az egész világból!
Fogalmam sincs, hogy honnan
jöttél és, ha voltál, mit követeltél.
Tudom is én, mit ér egy dallam,
de téged dúdollak magamban.

 

2 hét 3 komment

– Akarsz hazudni énvelem?
(Bőszen bólogat. Hát, képzelem.)
– Tudod, hogy mit kell hazudni ma?
(Fejrázás. Ebből még lesz egy pár vita.)
– Egyáltalán tudsz hazudni Te?
(Nocsak! Igen. Nem lesz bajom vele.)
– Kiböknéd már, hogy úgy kedvelsz, mint
hőségét a nyár?
(Feszültnek tűnik és vigyázzban áll.)
– Most akkor mondd ki szépen: Kedves
vagy nekem.
(Megkukult. Ezt meg nem érthetem.)

– Elhazudnád végre már, hogy szerelmed
vagyok?
– Gyűlöllek!!! Na, jó lesz így? Most tényleg
hazudok.
– Na, végre már, hogy szólsz, de ezzel
pont azt, hogy nagyon szeretsz!
– Mert ezt érzem, de csőbe húztál, többé
nem játszom veled!

3 hét 3 komment

Korán van még, túl korán, s ugyan nem
tagadom a szentháromság erejét, Uram,
de hagyd pihenni még a szent fiad,
ketten beszéljük át a fontos dolgokat!
A lelkem most beszéli rá erőm a napra,
hiszen csügged az, karomban nyeglén
nyújtózkodik a túlfeszült izom, s amerre
zötyög a busz, harmatcsepp rimánkodik
az ökörnyálakon. Látod, még semmi jót
nem szóltam hozzád, pedig elértük már
a soron következő határt – sietne elmém
elkerülni minden taktikát. Engem éberség
csalogat, én meg perceimbe téged mind-
végig azt remélve; akaratod szerint majd
ma is hazatérek.

3 hét 5 komment

Simizd meg az arcom, kérlek!
Hagyd a világ gondját!
Te és én a titkainkkal
legyünk a valóság!

Megsimizlek én is téged,
rád öltöm a bőröm, s
mint kavicsok a patakba
szívedbe törődöm.

3 hét 2 komment

Megtanítalak magamra, hogyha kérsz,
én is megtanullak téged majd, ha adsz
magadból annyit, amennyi ahhoz kell,
hogy magamra szívesen tanítsalak!

1 hónap 4 komment

Az úgy lesz, hogy beszélgetünk sokat, te
meg belém szeretsz egy sima hétköznap.
Persze pár napig még ne áruld el, de azért
lássam, hogy úgy van, és ha rákérdezek –
tagadd határozottan! Aztán el kell tűnnöd
egy teljes napra, hogy hiányozni tudj. Majd
nem kereslek én sem, és te sem fogod tudni,
hogy rajtad agyalok. A következő nap viszont
csak úgy váratlanul kérdezz rá, elmennék-e
veled valamikor valahová. Én majd jól nemet
mondok rá egyből, de te addig kérdezz újra,
míg azt nem mondom: igen, szerelemből.

1 hónap 2 komment

A legnagyobb erő talán a hitvalláshoz kell,
útra kelni minden nap, amerre a Szentlélek
terel, s ha vívódások között látszólag csodás
jövővel kecsegtetnek is a pompás tévutak –
letérni a helyénvalóról akkor sem szabad.
A szabad akaratot elfogadni, s hálából jóra
jót tetézni még, de szép is lenne ebben látni
életünknek legfőbb lényegét! De jó is lenne,
ha az ember embertársát sosem bántaná, úgy
őriznék egymás hírét, mint melegét a nyár…
Én néha sajnos azt látom; minden nap
keresztre feszítik Jézust, és mi minden
alkalommal szégyenkezve bujdosunk
a hömpölygő tömegben. Arcunkon pír
– szégyenvértükör, s rajta írott kérdés,
ami mindig ugyanaz:
Vajon átlát-e a tömegen, felfedezhető-e,
hogy mindig egyre közelebb próbálok
lépni hozzá – könyörületért nyílni készül
ajkam, vagy azt hiszi, hogy elhagytam őt
– Őt, aki mellé mindig szegődni akartam. 

 

(Kávéfestmény: Polgár Zita)

1 hónap 3 komment

(1)
Hajnal. Aztán hirtelen már reggel
hat. Résnyire nyílik a szem, kint
eső szakad. Sietve nézem, milyen
időt jósoltak mára, közben persze
hallgatom, hogyan potyog az apró
szemű jég a félfém kutyatálba.
(2)
Felfedezem; a szúnyoghálón
lassan tésztaszűrő nagyságúak
a lyukak, örömmel préselődnek
rajta át a krumplibogarak. Csak
a kisebbek persze, a nagyobbak
számára szükségeltetik még pár
igazán csattanós vihar, amitől a
kutyám körme mélyen belemar.
(3)
Azt hiszem, hogy ezek a korai
elmélkedések felülírni képesek
az időt, hiszen be sem fejeztem
még a mondatot, már bolondos
sugarak cirógatják a szomszéd
háztetőt.

1 hónap 1 Komment

Ha remélni sem mersz, hol a te örömöd?
Mire mondhatod majd, hogy nagyszerű,
remek, ha olcsó álmaid fejed felől eladják
majd az emberek?
A túlcsordult remények ára nagy, s mit
megfizetni ember képtelen, személyes,
drága kincs marad. Azokra még az Isten
is figyel, szentségtelenség nem érheti –
halálos bűn, sem egyszerű lopás.
Csak egyetlen dologból fakadhat a béke –
nem vetni semmit már az emberek szemére,
s amikor mindenkiben azt kezdjük el látni,
hogy lehetnénk akár mi is, akkor kezdjük
kóstolni e földön már a mennyek ízeit.

Kőműves Klára Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!