Lucskai Vincze : Apokaliptika

(meghallgatom)

hétbolygós világra
ölelem koronám
lombtalan
szikár remegéssel
halk rezdüléssel
héroszként …
csatázó pallossal
vagy szörnyként …
mint megbotlott titán
roskadt térddel
tüske vérttel
átkelek tán
háborgó folyón
szaggatt tutajon

  

nem is tudom már
akartam-e hogy
körülöttem folyjon 

antik istenek
heccelik a révészt
egy lyukas garassal
izzó vassal
pörkölődik a sötétség 

volt hogy
sem ég
sem föld
csak dermedt víz
ködbehaltan
s egy árva obeliszk
mint jel
hogy mégis lesz
mágusa a sorsnak
emelkedett fel 

kitudja 

miért szomjaznak
kútfők
víztelen
csobbanás nélkül
reménytelen

Legutóbb szerkesztette - Adminguru

Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...