Kritikus szemekkel – Szabó Árpád: A kifürkészhetetlen sors
Kellemesen banális írás, aminek a közepét?l érezni lehet a történet csattanóját. Valószín?leg egy megtörtént élményt vesz alapul, egy olyan urbánus legendát, amit a f?iskolások-egyetemisták unalom?zés képen mesélgetnek egymásnak a vonaton vasárnaponként, afféle ki tud nagyobbat mondani alapon. Bár kissé szokatlannak [… Tovább]
Álomtigris
Álmomban az indiai dzsungel közepére csöppentem. Emlékszem, mennyire leny?göztek a dús levelek, az öles fák, s mellettük a vaskos, égbenyúló naposzlopok. Áhitatos örömdalok zengtek lelkemben, s kedvem lett volna összecsókolni az összes, rikácsoló kis majompofát. Álmomban az indiai dzsungel közepére [… Tovább]
neked, vándor!
éve volt vagy el se múlt hogy erre járt a vándorélt? macskalépt? szélcibálta úr? napra napés holdra holdfényre sötétlyukra foltéve volt vagy el se múlt hogy erre járta vándorélt?macskalépt?szélcibálta úr? varázsige ez a dallamelvarázsolsz te is halkankhávé khotyogszemed – érzem [… Tovább]
Hajnal
Hajnali fényl? napsugár ezüstport hint a tájra, teríti az ?sz asztalát ködpára bársony fátyla. Reggeli friss harmatvarázs tükröt állít az égnek, csillognak benne tompán az ébredez? fények. Lassan oszlik a ködfoszlány, álmot bont a pirkadat, simítja [… Tovább]