Teremt? er? Lelkednek minden álma Tóba dobott k?
A meztelen nyári szél a szomjazó fák között bujkál Szereti egyenként mindet. Langy testével simogatja Kérges szívüket, léhán kitárva magát, s hallgatja Forró, izgatott susogásuk, holott ? messze túl jár Már a mez?n… Körbefon füvet, s virágokat buján… A finom [… Tovább]
Hallani, hogy fáj a szívem – verg?dik, mint egy sebzett sirály…
Énünket vesztve, De eggyé válva hulltunk a szerelembe…
Ma Perszephoné Hazatér. Déméter lám Tavaszt tár elé
Pitypang léghajók Szállnak a lusta nyárban – Már egy sóhajtól
Álmomban az indiai dzsungel közepére csöppentem. Emlékszem, mennyire leny?göztek a dús levelek, az öles fák, s mellettük a vaskos, égbenyúló naposzlopok. Áhitatos örömdalok zengtek lelkemben, s kedvem lett volna összecsókolni az összes, rikácsoló kis majompofát. Álmomban az indiai dzsungel közepére [… Tovább]
Annyi minden voltam már És annyi mindennek néztek S még mindig élnek bennem képek – Mert megúnt álarcát Az Id? mindig újabbra cseréli S míg a vágy eléri Majd felhasználja Léthét Testem itt marad feledve S égi fényben a világ [… Tovább]
Talán szerettem volna megízlelni újra azt a csókot Ott maradni kitárt érzékekkel karjaidban, hallgatni A szívverésed, s a széthulló perceket megtartani Húnyt szempilláim könnyhintáló ága mögött. A meglopott Id?t értve térdepl?, áhítatos imádságban várni, Hogy Magadhoz kiegészülésként felemelj, míg nem [… Tovább]
A fénytelen semmiben megvetett hideg ágyban Lebegek, a világ?r közepére álmodva Magamat, egyedül, kifosztva, úgy kapaszkodva, Mintha el tudnám engedni mindenemet bátran, Hogy szétszóródjak és tiszta energia legyek, Mely gépeket mozgat meg, szíveket dobogtat föl, És Rád talál; hisz innen [… Tovább]
