Május közepe, szerdai nap. Természetesen süt a Nap, az épület körüli magas fák lengedezés nélkül tűrik a meleget. Az épület klasszikus paneliskola benyomást kelt. Szürke homlokzat, szögletes ablakok, zöld, rácsos kerítés. A bejárat felett apró tábla: „Gyermekjóléti Központ”. [… Tovább]
Édeskésen finom illatuk volt. Már messziről figyelte őket. Azonnal felfigyelt libbenő ruhájukra és csicsergő hangoskodásukra. Olyanok voltak, mint a zsibongó verébraj a kert végi meggyfán. Szemtelenül és megállíthatatlanul csacsogóak. Ahogy közeledtek, egyre nőtt gyomrában az izgalomtól feszülő nyomás. [… Tovább]
A liftajtó lassan csukódott, de egy apró kezecske utánakapott hihetetlen er?vel. A kis ujjacskák mintha össze akarnák roppantani a nehéz vasat az egész világgal együtt, amely súlyos kohószaggal teremtette meg ezt az egyszer? tárgyat erre a közönséges feladatra. Kinyílni és [… Tovább]
Rettenet volt már, amit a tükör gúnyos mosollyal visszavetített. Legszívesebben összetörte volna. Ocsmány undort érzett és émelygés jött rá megint. Az imént evett, s forgott a gyomra attól a valamit?l, amit az anyja beléer?ltetett. Gy?lölte ezért, s lassan [… Tovább]
Nem mozdult a leveg?. Fojtó szagok csapdájában dermedt meg a csend az omladozó falak és szemétkupacok között. Nyár volt, nyár közepe, amikor mindenki az es?t vagy az estét várja az enyhülésért, vagy csupán azért, hogy változzon a mozdulatlan semmi. [… Tovább]
ââ?¬Å¾Olyan jogunk van, amelynél fogva az embernek elvehetjük az életét, de olyan nincs, hogy a meghalást elvegyük t?le: ez csak kegyetlenség.ââ?¬Â Nietzsche (fotó eredete: http://napielet.hu/a_te_napod/cimke/city) Egy pillanatig dermedten állt a konyhaajtóban. A görcsös test látványa groteszk módon tárult [… Tovább]
Csodálatos éjszaka volt az akkori, amire már alig-alig emlékeznének, ha a vaskos, repedezett törzs? öregek nem adták volna ágról-ágra, t?levélr?l-t?levélre annak a napnak a történetét, amely megváltoztatta a szunnyadó reményt, a pattogó fájdalmat, a letört és kivágott bizalmat [… Tovább]
Váróterem. Ezt írtam ki cellám ajtajára, és nagy dobozokba tettem mindenem, mint aki készül valahová, mint aki át akar kelni óceánokon, felh?kön, nem ismert tájak vad kanyonjain, hogy egy álmot elérjen, hogy azt a fényt keresse, ami bel?led [… Tovább]
Ha véleményt írok egy alkotásról, az általában úgy teszem, mintha tapogatnék, vagy éppen ízlelgetnék valamit csukott szemekkel, kíváncsian várva a bennem feltör? ízeket, ingereket. Nem olvasom el el?zetesen mások véleményét, nem nézem meg, ki írta, kiféle, miféle, jelent-e meg már [… Tovább]
A kis, deszkából ácsolt kordé nagyot nyekkent a járdaszegélynél. Nem az els? döccenése volt már, amit haldokló nyögéssel élt túl tömör kerekein. Pedig a bácsi óvatosan húzta maga után, mint legdrágább kincsét, amiben minden vagyonát tartotta. Ruhák, ócskavasak, újságpapírok, üvegek. [… Tovább]
