Arany Tóth Katalin Szerző
Vezetéknév
Arany
Keresztnév
Tóth Katalin
2 év 2 komment

álmokkal összebújva éjek kísérnek túlra   Álmokkal összebújva éjek kísérnek túlra átfutó lélekgyönyör nem vádol nem is gyötör halkuló utcazajok házak mellett ballagok minden könnyű és igaz (szorongásmentes vigasz) béke van – jó ez nagyon selymét átélem s hagyom hogy [… Tovább]

2 év 7 komment

minden átkozott percben magam mögött hagyom a közönnyé tékozolt időt nevetséges egyszerűséggel sorvad gennyes pondróvá bennem a rózsaszín romantika pontokba szedett követelések visszhangozzák a teljesítetlen vágyak sikolyából kiszűrődő kétségbeesés utáni csöndet míg a halál majd újra csönget   minden átkozott [… Tovább]

2 év 6 komment

Úgy kerülgetjük a szavakat, mint márciusi napsugarat a tél. TAN-ÚT   Úgy kerülgetjük a szavakat,  mint márciusi napsugarat a tél.   Visszafordíthatatlan vihart  kavar hallgatásaink alatt a szél.   Bizalomhiányos jelenben vádakból vastag falat épít a múlt,   pedig csak [… Tovább]

8 év 10 komment

    Mama – kisgyerekként így szólítottalak, s ma sírodnál keresem gyengéd szavad. Mily rég volt, mikor estek sötétje alatt meséltél, s melléd bújva hallgattalak…   Szú rágta, százéves bútoraink mögött neszek, árnyak tanyáztak, s mi szöszmötölt, azt csak félelmem [… Tovább]

10 év 4 komment

  Fáradt paták dobbanását hallom. Az esti csöndben néhány tücsök ciripel. Nádas fel?l zeng? békák hangja ijedt vadnyulak futó neszét veri fel.   Álomra fészkel?dnek a varjak, az eresz fölött egy denevér repül el. Száraz gallyakon reccsen a holnap, léptében [… Tovább]

10 év 8 komment

    Nekem nem jutott más, csak a dolgok egyszer?, mégis tiszta lapja: köröttem filléres kacatok megsárgult évekre pakolva (lelkembe ékel?dött vágyak vérembe lassuló patakja) – szerény, de kedves otthon fény?z? paloták mögött.   A konyhában áll egy kerek asztal, [… Tovább]

11 év 4 komment

Az Anyák tiszteletére…   Nézlek, ahogy fáradtan mozdul törékeny tested… Gyengül? er?d titkolva, válladon pihen kereszted.   Nézlek, ahogy sápadtan a múlt terhét vonszolod; reményed könnyekbe rejted, s csak szótlanul hordozod.   Nézlek, ahogy álmatlan éjed ül egy hajnalon – [… Tovább]

11 év 5 komment

Eresz alatt feszül a csend ââ?¬â?? szinte beleremeg a lélek. ERESZ ALATT     Eresz alatt feszül a csend – szinte beleremeg a lélek. Hogy értsem a hiába valót, s lássam kiútját a „mély”-nek, e szürke némaságba lépek, s elfojtott [… Tovább]

11 év 18 komment

  Napkelet fel?l égi reményt hoz a szél. Egy angyal táncol.   *   A csönd peremén hamuvá ég? percben bíbor pernye száll.   *   Jéges? koppan, s az évek ablakára ezüst köd szitál.   *   Rügyekb?l fakad [… Tovább]

11 év 25 komment

  Én mindig csak túlélni akartam… Feledni hátrahagyott gyermekkorom magányba nyomorult csendjét, letenni a gyökértelenség nehéz keresztjét, s hinni, hogy a szépség – mint angyali tükörkép – kívülr?l sosem látható, hisz’ az bennünk ragyog.   Még felderengnek a régi reggelek, [… Tovább]

Arany Tóth Katalin Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.