Az Anyák tiszteletére…
Nézlek, ahogy fáradtan
mozdul törékeny tested…
Gyengül? er?d titkolva,
válladon pihen kereszted.
Nézlek, ahogy sápadtan
a múlt terhét vonszolod;
reményed könnyekbe rejted,
s csak szótlanul hordozod.
Nézlek, ahogy álmatlan
éjed ül egy hajnalon
– szemed alatt szarkalábot
mélyít az aggodalom.
Nézlek, ahogy szeretve
vársz, vagy éppen jössz felém:
?si ösztön hajtja lépted
– áldott úton Fény kísér.
Nézlek, ahogy keresve
felém nyúlnak karjaid…
Ölelésbe fojtott könnyek
sírják Sorsunk harcait.
Nézlek, ahogy magad
áldozva vigyázol rám…
Óvjon meg Téged az Isten
és tudd: szeretlek, Anyám.
