Lucskai Vincze : Betula pendula

 

(meghallgatom)

nem értem
nyírfám levelét
suttogó neszét
bárcsak megfejthetném
feszülten lesvén

vén
vén

kifulladt érzelmek
tekeregnek még
hámló kérgén
megkopott tenyerén
hasadoznak

rég
rég

elillant tavaszok
s omló ágak
kupolája alatt
kuporog a nap
dereng

még
még

fehéren diderg?
törzsére
kúszik sután
alkonyom

Legutóbb szerkesztette - Adminguru
Szerző Lucskai Vincze 200 Írás
... ha majd a dalnok, kihal belőlem és állok ismét éktelen ... buckámat hordja szét kóbor szél, reménytelen, ha majd jönnek daltalan, kopár szavak lanttalan és gőg táplálja dacos lelkemet, kerüld majd érintésemet ... mi marad, egy morzsányi falat egy cseppnyi harmat ...