Absconditus
Örökké vázlat, a m? meg késik, Marad a folytonos látszat; Valami olyan, mi elég sokaknak: Alkotás helyett magyarázat. Jobb volna színnel, hanggal keverni, Illatot, ízeket, vágyat, Nem csupán modellt, de egészet kapni: Kicsibe oldott varázslat. Végül az élet, ami [… Tovább]
Percy Bysshe Shelley: da a nyugati szélhez (részletek)
Percy Bysshe Shelley 1792-1822. Az angol nagyromantika kiemelked? alakja Byron és Keats mellett. Az egyetemes költészetre gyakorolt jótékony hatása máig érzékelhet?. Óda a Nyugati szélhez (Ode to the West Wind) – részletek – I. [… Tovább]
Kései találkozás
Az öregúr megállt a saroktól pár méterre. Déli egy óra volt, a nap százágra sütött…* Az öregúr megállt a saroktól pár méterre. Déli egy óra volt, a nap százágra sütött, ahol véletlenül árnyékot találni lehetett, a [… Tovább]
Iszonyat
Mély undorral nézi a ââ?¬Å¾dögötââ?¬Â a pólyában. Az est szürkén és piszkosan szállt le a városra. A házak ablakszemei fokozatosan ébrednek. Mindenki készül?dik. Van aki vacsorázni, majd lefeküdni, esetleg a sarki kocsmából haza. Egy körfolyosós bérház is megpihenni [… Tovább]
Iskolareform és szójaföld
* A hetvenes évek közepén, pontosan 1975-ben Kishegyesen is megalakult az általános középiskola, mint szabadkai kirendeltség. Három év után vált önállóvá a községben, amely szintén kérészéletűre sikeredett. Jött az újabb iskolareform. Annak értelmében többé nem lehetett [… Tovább]
Ion Minulescu Társalgás az ördöggel
Örökség – 8.
Befejez? rész… 10. „Hazafelé” Lábam ismer?sként üdvözli a szürke járólapokból kirakott járdát. A betonnégyzetek közt itt-ott kibújt a tarack és a porcsin. Mariska néni virágoskertje mellett elhaladva megcsodálom a piros tulipánjait, ahogy ragyogó, bársonyos szín?kkel [… Tovább]
Édenkert mozi: cinema Paradiso
– hála és köszönet Giuseppe Tornatorénak* – Éjfél körül hívott anyám Soveratóból, a calabriai Soveratóból. Anyám már tapasztalatból tudta, hogy éjfél el?tt ritkán kerülök haza, tehát ha nagy ritkán hívott, csakis éjfél körül.”Meghalt Alfredo.” – mondta, aztán kicsit várt. [… Tovább]
Közhely
Tudatlan gyilkosok,zsidók és latinok(eleven húst rászegezni)ácsoltak két fadarabot,hogy meglegyen az ? szent akarata. Ez a kereszt van homlokodon. Hagyománytól, s apától távol cseperedettanyád megmosolyogja,neki a feszület mást jelent.Szép arca megriada képzelt közhelyt?l.Talán nem is érti,de [… Tovább]
Dereng? kilátás
serdületlen kamasz vágyai ajtóm el?tt állnak odakint DERENG? KILÁTÁS MOTTÓ:”Összesz?kül lassan horizontom, [… Tovább]
Búvódó
Szerelem. Szerelem. Szívemig terelem. Ölelem. Ölelem. S elidőz ölemen.
Vers-írás
Ha szomjazol – vizet iszol, Ha éhes vagy – eszel, Ha szerelmes – sürgöl?dsz, Ha letört – szomorkodsz, Istenhiányos? – fohászkodsz, Ha meg szeretsz – örülsz, De miért is írnál? Szomjad, éhed – kevés, Vagy éppen – [… Tovább]
Bubor
Bubor! Törpe vagy, s lám homlokod magas! Lágy szellő kelti fel mosott pulóvered illatát. Kiszabadítanálak álmaid ketrecéből. Halhatatlan lennél, rég tudom. Fél pohár borodban vagyok éppen. Újra veled egy kicsit, lassan szürcsölöd. Új szerelmed szeme leszek, ha eljön. [… Tovább]
Sir Walter Raleigh : A halála el?tti éjszakán (m?fordítás)
Elbitorol a kegyetlen Id? mindent: fiatalság, Öröm elt?nik, kietlen S néma sírod, a vak homály, Mely lezárja történeted, Ha utadat bevégezted! De bárha a sír kietlen Megment Isten, az Egyetlen! – – – az eredeti [… Tovább]
Lét és idő – Sírfelirat
Álomjáró
ólmos fáradság húzzaszemhéjam –– zuhanok,elmaradnak a mindennapok,fényes? sziporkázik le rám,az álmok erdejében napsugárszökik fejemre, s a lombselejtes tetteket takar – nem nézek arra, nem zavar – (most alszom, hagyjanak!nem engedek a gondoknak!) suhanok gondolattalan,lebeg? érzésem repítjó lenne mindigitt maradni már,de [… Tovább]
Átitatódik
Poros lapjaira mélynek zörrents könnycseppet édes bánatod áztasd forrásvízbe szülőatyád rögeit (v)edd föl hagyd bolondos álmaid átitatódik Ha látnok képzelet léptei az ösvényen fölsejlenek szusszanj bele a légbe sóhajtsd el imád élj e lágy anya ölén [… Tovább]
A pénz körforgása
* – Már megint csak esik és esik. Nem lesz ebből idén bevételünk, csak kiadásunk asszony – elmélkedett. – Majd csak eláll valamikor. De nem lényeges, hogy esik vagy fú, ha nem akar erre betérni senki sem. Mint [… Tovább]
Osztozkodás
Két plüssnyuszit hoz elébem Kamilla.A kisebbet öleli, a nagyobbat nekem nyújtja:”Ezt neked adom!” – mondja.Két évest?l ez remek teljesítmény.Helyén a tárgyrag, és az állítmánypontosan ragozva. Arról már nem isszólva, hogy tényleg ideadja.Meghatódom.Ki és mikor osztott meg velembármit [… Tovább]
Örökség – 7.
9. „Remény” Monoton egyhangúságban telnek a napok a lágerben. Egyszer hallottuk, hogy szerelvényt indítottak Németországba, de azzal csak a nagyon beteg embereket vitték el. De ennek is már egy éve. Eszünk ágában sincs közéjük kerülni, [… Tovább]
Tündérfény
Amikor kilépsz a munkahelyedr?l az utcára (talán ebédszünet vagy valami más), a kapu alatt automatikusan kinyitod az eserny?t, mert esik. A táskád a válladon, jobb kezedben tartod az erny?t, s miel?tt kilépsz az es?be, kicsit körülnézel, majd lassan elindulsz. [… Tovább]
Senki
Szürkeség álma a hideg novemberi éjszakában felhőtlenül, dideregve szokványosan mély volt wigvamjában, ahol a hideg ellen bölényprémmel takarózva vacogó társai között egymást melengették. Nagyon szépet álmodott! Vágtatott barna lován szilajul, a legjobb vadászhoz méltón a dübörgő bivalycsorda [… Tovább]
A mi utcánk 7. Munka nélkül
Tar Sándor emlékére * Konrád kocsit mos. Mondjuk, Konrád mindig kocsit mos, ráadásul az utcán mossa, hogy mindenki lássa, hogy ő kocsit mos, és az sem lehet mellékes körülmény, hogy a kocsiról lekerülő hab és miegyéb nem [… Tovább]
Fenn a hegyen… 2/2.
az elbeszélés Orbók Ildikó “pillanatnyi gondolat” című fotója alapján született * — Milyen szép vagy! A lány tiszta kék tekintetével a fiú szemébe nézett, és mosolygott. Az apró szeplők huncuttá tették az arcát. A fiú finoman megfogta az állát [… Tovább]
Törpefenyők I/12. – A rabszolgahajcsár
Noémi újabb tanári “feladatokkal” szembesül. A rabszolgahajcsár Félúton az állomás felé találkozott Áronnal, aki épp ellenkez? irányba igyekezett. – Na, nem billent egy kicsit helyre a jobbágyság lelki egyensúlya, miután a kollégáival találkozott? – állt meg Noémi mellett egy [… Tovább]
KI VÉD MEG?
Ki véd meg a széltől, a jégveréses éjtől, tűztől – víztől ki véd meg? Ki véd meg a Naptól, a mindent fölperzsel? sivár pusztaságtól, ki véd meg? Ki véd meg a homálytól, színek s ízek múlásától, a szürkeségtől, [… Tovább]
Tudod…
Tudod, csak pár napom maradt leírni, amit érzek, aztán kibeszéllek magamból, ahogyan azt megtenni illik minden úri lánynak, aki tudja; édes a szerelem, de sok keserv az ára – mára mást adott az est, ha látlak még, [… Tovább]
Átitatódik
Poros lapjaira mélynekzörrents könnycseppet édesbánatod áztasd forrásvízbeszül?atyád rögeit vedd fölhagyd bolondos álmaid átitatódik Ha látnok képzelet léptei az ösvényen fölsejlenekszusszanj bele a légbesóhajtsd el imádélj e lágy anya ölén Ha harangoznakemeld az égre fejed Kedves Anna, ezt [… Tovább]
Reményeinkkel együtt
Kezdődik ha velünk minden még (folytatódásában) a kényelmetlen folytonosság is elharapódzik a cégtáblák villámgyors cseréje az új elnevezéssel illetettek és új emberekkel ellátottak lelkesült öntörvényűséggel a megszokott kerékvágást dicsérik pályakiigazításként [… Tovább]
Furdancsles
Ahogy a fúró belemart a fába, a gyalupadot táncos illat járta, megcsavarodott, biztos kéz tekerte, s nyers dalba mart a fa és a fém serce, mert telis-teli volt poros derűvel, az égig ért az apró bognárműhely, a [… Tovább]