Böröczki Mihály - Mityka : Kilóg az ölelésből

„Máté unokámnak”

 

 

Kicsi testét épp elérte a fény,

de nem volt benne semmi oxigén,

csak bámulta a világot szegény,

kitaszítva, a semmi szögletén,

parancstagadó száz izületén,

olyan enyém, hogy benne lakom én,

rossz lábaiban, csacska-szép kezén

ott ringatózik a halott remény,

jelet ragyog, bár nincs ott a szemén,

de lelke, mint egy tiszta tünemény,

jön örökösen, szívemig felém,

és én mintha a vágyát érteném,

és hangtalan kis torkát kérdeném,

ugye hiszed, hogy nálam van a vény,

mit kiválthatok Isten reggelén?

 

Legutóbbi módosítás: 2010.06.25. @ 07:08 :: Böröczki Mihály - Mityka
Szerző Böröczki Mihály - Mityka 1009 Írás
1946. Vaszar. Gyönyörű gyerekkor. Iskola. Szeged. Felhőtlen fiatalság. Érettségi. Budapest. Műszaki Egyetem. Kemény kitartás. Diploma. Pápa. Dac és hit. Neki az Ismeretlennek. Vasút. Versek. Vonatok. Pályagörbület. Végállomás. Szombathely. Napilapok. Hetilapok. Folyóiratok. Önálló kötetek. Fénytörések. Vadkörtefák. Vesszőfutás. Antológiák. Ünnepek. Hétköznapok. Két gyerek. Befejezés. Kezdés. Új élet. Szerelem. Öröm. Harmónia. Jegenyék. Stációk. Végtelen út. Vagyok. Tűnődöm. Létezem. Élek. Írok. Anyám templomba jár. Szeretem a vadkörtefákat.