Szoba. Milyen szoba ez? Szállodai szoba. A szoba közepér?l kinézve, az ablak alatti rész sokat takar, széles folyó. Piszkos-sárga felszínén látni: lustán hömpölyög. Hol van már a vadsodrású tavaszi zöldár! Közelebb lépve láthatjuk az innens? folyópartot, a k?-mellvéddel [… Tovább]
* ’44 karácsonya nem éppen a legszebb karácsonyok közé tartozott. Nem csak a Fekete család életében, hanem sok más család életében sem. Budapest ostroma már folyt és a nyilasok és a németek szinte eszelős módon harcoltak minden talpalatnyi [… Tovább]
A legfényességesebb uralkodó hozzáillő, bölcsességet mímelő komor arccal trónolt, élet és halál uraként színarany trónusán. Arcán a kegyetlen érzéketlenség vonásai mellett, amelyek nélkül funkciója elképzelhetetlen, a bölcsesség vonásai is -haloványabb módon- felderengtek. Tucatnyi, helyenként több tucatnyi -hagyományokra alapozott-, kegyetlen [… Tovább]
elvérzett harcok torzult koszos pillepalack kétes aranya benne úszik minden elvetélt álom kiázott vágyak bűzös aromája
Sötét üres ég és csendjefordul át a reggelekbe.Merre vagy? Rég megrontott ártatlanságb?rét fehér savak marják.El ne hagyj. Hangaf?ben kicsi lábakkígyók lágy neszére várnak.Hercegek. Tüzet rak és letört gallyakhelyén merednek a varjak.Bennetek.
Erdei út mentén, a kis erdészlaknál, rozsdás vaskereszttel két gazos sírhant áll. Gondolat tart fogva: szeretném, ha tudnám, kik voltak ?k? Honnan? Ismerték-e egymást? Ellenségek voltak? Halálig bajtársak? A két egykor él? puszta csontváz már csak. [… Tovább]
Melyik életem az álom, s vajon melyik a való? Amelyikben ezt írom most, az álomnak volna jó – a másikban élnék inkább! Te is szeretsz ott talán… … és ebből meg felébrednék. – Csak álmodtam! – mondanám.
Noémit a magyar kollégák kizárják maguk közül az iskolaügyben tanusított magatartása miatt. A többség, amelyik veszélyben van Február ötödikén Noémi látta Emiliat kilépni az igazgatói irodából. – Miért hivatott? – kérdett rá Noémi. – Hogy szervezzen be a [… Tovább]
meleg tea és éjjeli lámpafény.aztán napsütéses dél, csiga mászik.kerámia tekn?s es?vízre, lyukkalkitéve az ablakba, muskátli mellé. idill: a zöld tárggyal keveredve.ember lép a lábbal, hív a f?, a fa.szatyrát lóbálva, gyerek bicajjal,kismotoron kislány ül. ma, és így lesz holnap is.ablakban [… Tovább]
A könyv bemutatója: 2010. augusztus 14. Budapest, II. ker. Marczibányi tér 3. Megjelent Pápay Aranka: Összefércelt sorsok c. memoárjának második, javított kiadása. A könyv bemutatója, 2010. augusztus 14-én – Budapesten, a Marczibányi tér 3. -, amikor a Civil [… Tovább]
Vigyáz a hegyre egy felh?. Ahogy simítja, ahogy igazítja apró kincseit a szell?, táncol száz levél és nevet rajtuk az erd?! Valami piroslik az ág alatt! Talán ehet?, vagy madárnak marad vacsorára, lekapja, elszalad és lábai nyomán zörren a [… Tovább]
A zsolcai árvízkár, fotó: Huszti István * Mindenekfelett tavasz volt, kivirult a világ, zöldre rajzolódott minden faág. Kitárt ablakomon át, friss kikelet-lehelet szobámba szállt, magamba szívtam ezernyi bódító illatát. Panaszosnak tűntek a fák, mintha érezték volna, a hamarosan [… Tovább]
Fátyol felh?kb?l, harmat permetez,lustán rám kacsint a felkel? nap,hajnalfény tündököl, csendet igéz,simogatva szerelmes álmomat. Átzsongja a hajnal, bús szívemet,pacsirták röpte, végtelent ígér,pajkos szell?lány lágyan tovaszáll,de ez Nélküled mind, semmit sem ér. Képzetem átcikáz, minden éjen,szerelmünk bujálkodó tengerén,hol egy vitorlás álomhajóban, [… Tovább]
Hideg volt. A Zagyva partján három fiatal roma férfi ült, s fogásra várt. Vastag kabátban voltak, mégis id?nként vacogott a foguk. Pirkadatkor érkeztek, s abban reménykedtek, hogy ebédre a tányéron illatozik a sült hal, s nem lesz hiábavaló a [… Tovább]
Az éjjel gondolatban, Egymásba érve, Rajzoltunk szelíd köröket, Ma kitört a béke, Frontról jött az üzenet, Szívemben elrozsdállt vaslakat, Holnap új hidat épít az akarat, Szemen száj van, Eszi a fényvilágot, Úgy várom már, Súgja meg valaki, Amit [… Tovább]
Az utca kövére ásít a nap,vállamra takarja meleg ujjaitén egy pocsolyába fodrozódott tekintettelcsodálom a természet vizeny?s bájait. Érzelmi státuszokba tekernek a szerelmesek,érzelmek medréb?l csókokat merítvepuha párnás szájak vallanaklágy szavakat, mellkasukra lihegve. Gyönge virágszirmot bontó gondolataim,egyre jobban szórja szét [… Tovább]
Az életben sokszor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan azt eltervezzük. És ez alól az Isten sem kivétel…* Kezembe került a netről egy kőtábla, amely a Teremtés időszakában keletkezhetett, feltehető, hogy az Úristen valamelyik írnoka rögzítette. Íme: Amikor [… Tovább]
Te aki szelek szárnyán szállsz s gondolatok örvényében magadra lelsz szereteted a mélységben meglév? romok közt is megleled álmok ?rz?je vagy
Körülvesz, mióta használni kezdted. Tereddé vált, melyben minden lépted nyoma előtted áll — két oldalról determinál. Körülvesz: von köréd egyre szűkülő határt. Jellemzőit mind mérheted, így észre sem veszed — ő veled méri magát. [… Tovább]
ha minden hiteled áldozod feléled Mottó: “mezítláb ragadok bele a jóérzésbe, kint lehetnék, nyár van, július.” Marthi Anna: Hamar és ráér pipacs kifordított szoknya a szélben lehervad ha rát?z a szerelem félve hiszen félelemt?l bolyhos a szára vajon érett-e felkészült [… Tovább]
Nem hittek a szemüknek, amikor a Brassó pojánai üdülőközpontból pénz híján, felvonó helyett gyalogszerrel, két verseny között felkínlódták magukat a csúcsra, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Bucsecs fensíkra. Nagy kínlódás volt, helyenként majdnem 90 %-os emelkedők, járhatatlan utak és [… Tovább]
Hasonszőrű bajban, vészben hasonszőrűt fel nem koncol. Hegyeset köp, kéz csap kézbe, fifti-fifti a ló koncon. Foga rég volt, ma már az sincs. Kupec alku, sanda érvek. Ki se mondtuk, hóóó-ha, lassíts! Az álmaink véget értek. Kevés a [… Tovább]
Az első sóhajtás, és a tüdőm majd’ kiszakad. Megszülettem, és már fáj az első pillanat. Vajon hány pillanat – egy élet? Félek…
* A pince „lakói” már nagyon várták a friss híreket. Egy részük nagyon szkeptikus volt, hogy a németek nem akarnak–e esetleg majd mégis kutakodni a menedékházban. Vilmos és József próbálta őket nyugtatni. – Az én személyes véleményem az, hogy [… Tovább]
A bodzaágat arasznyira vágtam, jó bicskám volt a szerszám általában, meg jó szemem, s tíz föl nem adta ujjam, a többit tudtam is, meg rátanultam, a bodza belét pőre csőre vájtam, majd beleillő dugót farigáltam, jó hosszúkást, rá körbe cérnafojtást, [… Tovább]
…bíró vagy elítélt? szóltam hozzá szépen ahogy nevelt anyám kiröhögött csúnyán haragja óceán félreálltam némán nem is pöröltem én mutasson ? példát ha ? oly nagy legény jöjjön hát a néphang az mondjon véleményt ki zeng szebbet, jobbat [… Tovább]
Szó szóba öltve cikázik a gondolat, mégis oly mély a csend, szakadék, szemedben sötét felh? a fájdalom. Hiába mosoly ajkadon. álca, álarc. S az a 23 gramm csak remeg, a test nem tud hazudni, éget érintésed, [… Tovább]
A restaurátor aki fest?m?vész, a fest? aki tanít, a tanár aki verseket írââ?¬Â¦ (Itt a Héttoronyban is!) „A vonal szabadsága határtalan, még a színnek sincs alárendelve. Elhatárolja a teret, bár ez néz?pont kérdése, mert melyik valóságosabb:a kívül, vagy a [… Tovább]
* Megértem már sok-sok nyarat, megéltem, biz egyet s mást, hallottam szép szavakat meg, közmondást és jó mondást. Derült égből villámcsapást, én még ilyet nem láttam! Félve kérdeztem fiamtól: villám volt, meg csattanás, avagy netán megbolondult félrebeszél az anyád. [… Tovább]
Tartalom másolása nem engedélyezett!