Hónap: 2010 július

  elvérzett harcok torzult koszos pillepalack kétes aranya benne úszik minden elvetélt álom kiázott vágyak bűzös aromája      

Sötét üres ég és csendjefordul át a reggelekbe.Merre vagy? Rég megrontott ártatlanságb?rét fehér savak marják.El ne hagyj. Hangaf?ben kicsi lábakkígyók lágy neszére várnak.Hercegek. Tüzet rak és letört gallyakhelyén merednek a varjak.Bennetek.

    Erdei út mentén, a kis erdészlaknál, rozsdás vaskereszttel két gazos sírhant áll.   Gondolat tart fogva: szeretném, ha tudnám, kik voltak ?k? Honnan? Ismerték-e egymást?   Ellenségek voltak? Halálig bajtársak? A két egykor él? puszta csontváz már csak. [… Tovább]

  Melyik életem az álom, s vajon melyik a való? Amelyikben ezt írom most, az álomnak volna jó –   a másikban élnék inkább! Te is szeretsz ott talán… … és ebből meg felébrednék. – Csak álmodtam! – mondanám.

A zsolcai árvízkár, fotó: Huszti István *   Mindenekfelett tavasz volt, kivirult a világ, zöldre rajzolódott minden faág.   Kitárt ablakomon át, friss kikelet-lehelet szobámba szállt, magamba szívtam ezernyi bódító illatát. Panaszosnak tűntek a fák, mintha érezték volna, a hamarosan [… Tovább]

Fátyol felh?kb?l, harmat permetez,lustán rám kacsint a felkel? nap,hajnalfény tündököl, csendet igéz,simogatva szerelmes álmomat. Átzsongja a hajnal, bús szívemet,pacsirták röpte, végtelent ígér,pajkos szell?lány lágyan tovaszáll,de ez Nélküled mind, semmit sem ér. Képzetem átcikáz, minden éjen,szerelmünk bujálkodó tengerén,hol egy vitorlás álomhajóban, [… Tovább]

Az éjjel gondolatban, Egymásba érve, Rajzoltunk szelíd köröket, Ma kitört a béke, Frontról jött az üzenet,   Szívemben elrozsdállt vaslakat, Holnap új hidat épít az akarat,   Szemen száj van, Eszi a fényvilágot, Úgy várom már, Súgja meg valaki, Amit [… Tovább]

    Az utca kövére ásít a nap,vállamra takarja meleg ujjaitén egy pocsolyába fodrozódott tekintettelcsodálom a természet vizeny?s bájait. Érzelmi státuszokba tekernek a szerelmesek,érzelmek medréb?l csókokat merítvepuha párnás szájak vallanaklágy szavakat, mellkasukra lihegve. Gyönge virágszirmot bontó gondolataim,egyre jobban szórja szét [… Tovább]

    Te aki szelek szárnyán szállsz s gondolatok örvényében magadra lelsz szereteted a mélységben meglév? romok közt is megleled álmok ?rz?je vagy

                                                                Körülvesz, mióta                                                                használni kezdted.                                                               Tereddé vált, melyben                                                               minden lépted nyoma                                                               előtted áll — két oldalról                                                               determinál.                                                                 Körülvesz: von köréd                                                               egyre szűkülő határt.                                                               Jellemzőit mind mérheted,                                                               így észre sem veszed — ő veled                                                               méri magát. [… Tovább]

Hasonszőrű bajban, vészben hasonszőrűt fel nem koncol. Hegyeset köp, kéz csap kézbe, fifti-fifti a ló koncon.   Foga rég volt, ma már az sincs. Kupec alku, sanda érvek. Ki se mondtuk, hóóó-ha, lassíts! Az álmaink véget értek.   Kevés a [… Tovább]

  Az első sóhajtás, és a tüdőm majd’ kiszakad. Megszülettem, és már fáj az első pillanat.   Vajon hány pillanat – egy élet?   Félek…

A bodzaágat arasznyira vágtam, jó bicskám volt a szerszám általában, meg jó szemem, s tíz föl nem adta ujjam, a többit tudtam is, meg rátanultam, a bodza belét pőre csőre vájtam, majd beleillő dugót farigáltam, jó hosszúkást, rá körbe cérnafojtást, [… Tovább]

…bíró vagy elítélt? szóltam hozzá szépen ahogy nevelt anyám kiröhögött csúnyán haragja óceán   félreálltam némán nem is pöröltem én mutasson ? példát ha ? oly nagy legény   jöjjön hát a néphang az mondjon véleményt ki zeng szebbet, jobbat [… Tovább]

      Szó szóba öltve cikázik a gondolat, mégis oly mély a csend, szakadék, szemedben sötét felh? a fájdalom. Hiába mosoly ajkadon. álca, álarc.   S az a 23 gramm csak remeg, a test nem tud hazudni, éget érintésed, [… Tovább]