Az utca kövére ásít a nap,
vállamra takarja meleg ujjait
én egy pocsolyába fodrozódott tekintettel
csodálom a természet vizeny?s bájait.
Érzelmi státuszokba tekernek a szerelmesek,
érzelmek medréb?l csókokat merítve
puha párnás szájak vallanak
lágy szavakat, mellkasukra lihegve.
Gyönge virágszirmot bontó gondolataim,
egyre jobban szórja szét a szél
tekintetem márvány sír lapjait karcolja,
könnyeim jegesek, túl hosszú a tél.
Legutóbbi módosítás: 2010.07.30. @ 11:51 :: Csonka János