vegyes

Van egy álmom…

    Van egy álmom,hogy leng a szél a Dunán és galléros kis kabáton,s a parton sétál velem kicsi párom. Van egy álmom,hogy macskaköves járdán boroznak a szerelmesek,s fehér galambok el?tt szelíden nászba kelnek. Van egy álmom,hogy minden kihalt csillag [… Tovább]

Novella

A MOTOR

*   Török tekintete büszkén cirógatta körül fia karcsú alakját. Kicsit sovány a kölyök, de szívós — állapította meg tárgyilagosan. Apja fia: napbarnított bőr, arányos formák…    — Gyere a vízbe, apa!    — Rögtön, fiam, rögtön!    A férfi [… Tovább]

Vers

A kereszt

saját fotó *   A kereszt       Az ellopott szavakért jöttem, mely szavak mögött nincs már gondolat, ahol a fáradt legyintés sem jelent már semmit, és gyolcsfoszlányok takarjak arcodat. A pillantásod most kétmarokkal szórom, hisz régmúlt vágyainkat elfeledtem [… Tovább]

Vers

L i l i o m

*   Fényben fürdő fehér kis virág felejtsd az éjsötét homályát törékeny szirmod a napra tárd, éld újra a fények világát hideg, vad szelek megcibáltak, jég dermesztett fagyos éjszakát, megnyugvást reggelek nem hoztak, éld a tegnapot, feledd a mát, illatod [… Tovább]

Vers

Ítéletek

    Állt a hídon, büszkén, egyenes háttal. Szemeiben nyújtózkodó méterek barátkoztak a világgal. Víznek tükrén játszott égi óceán, tarajos hullámot vetett levélke-csobbanás. Minden őt engesztelte, mögötte megrezzent az ág, kműves munkálta háza túlvakolt falát. Az úton autó robogott, jött [… Tovább]

Egyéb

Juszuf

legyen áldott a nap, mikor újra megláttalak * Juszuf éppen olyan gyerek volt, mint mi többiek. Ötéves korunktól már a kecskékre vigyáztunk, s egész álló nap kint hancúroztunk a hegyoldalban a kövek között, s csak néha-néha vetettünk egy-egy pillantást, a [… Tovább]

Egyéb

Kényszer

      „Írj!”    Hirtelen jelenik meg a parancs, minden bevezet?, el?jelzés nélkül. Az ember csak hápog ilyenkor, nyelné, ha bírná a vizet, de csak leveg? jut – pont, mint a partra vetett hal.    „Írj!”    Olykor nem [… Tovább]

Elbeszélés

Egy hét Bulgáriában 3. rész

Találkozás a Fekete-tengerrel     – Anyuuuu, ez a tenger nem is fekete! – zúgolódik mellettem egy picilány. Nem bizony. De vajon miért hívják akkor feketének? A Fekete-tenger (mare nigrum) állítólag azokról a váratlanul és gyorsan kialakuló viharokról és zivatarokról [… Tovább]

Egyéb

Magány nélküli magány

Porzik az úton a Magány, nagy dölyfös felvágósan, egyenes derékkal lovon érkezik. Le sem pillant szeme sarkából semmibe nézett ebédjére. Hirtelen szeszélyből rájön, nem is éhes! Kantárt kanyarítva, ágaskodó pejlova bal hátsó lábán pördül egy nagyot és vágtában elillan. Egyedül [… Tovább]

Vers

visszafelé

                                                             idefelé sem volt könnyű.                                                              ne hőkölj mégse,                                                              ne rejtőzz terheid mögé!                                                              az izmozás: olcsó porondok                                                              erőművészeinek trükkje. szólhatsz                                                              érvényesen, nemcsak mintha —                                                              tenmagad csavarva foglalatba                                                              hagyhatod fölfényleni                                                              a világtól meghagyott embert,                                                              belőled. visszaperelve                                                              az állítmányt mondataidba  [… Tovább]

Vers

Szélre

    Kivénhedt, megkopott vackára már mivégre hord az ember annyi lázat, tántorgó csendbe félemlített házak jég homlokán megszégyenül a nyár.   Fakó, repülni képtelen madár   a lélek tollain rekedt varázslat, sietve még lilára mázolt  vázlat, vászonra dermedt álom [… Tovább]

Vers

Céltalanul

Mint ábrándos gyermek, ki csodára várva messzeségbe kémlel, valami végtelen, mesés időtlenségben, úgy áll, és úgy várja ő is sok éven át, tétlenül epedve, hogy odaszegődik hozzá újra tűnt öröme, sok régi vágya, s kíséri majd megint útján a szerencse, [… Tovább]

Vers

Kalitka

      Vártalak, s lelked zenéje lelkemre szállt. T?z voltál, szívem dalodat nem hallja már. Fedd? szóval jöttél, megégtek szárnyaim. Zord érintésed magány-kalitkába zár.