Kőmüves Klára : Ítéletek

 

 

Állt a hídon, büszkén, egyenes háttal. Szemeiben

nyújtózkodó méterek barátkoztak a világgal.

Víznek tükrén játszott égi óceán, tarajos

hullámot vetett levélke-csobbanás.

Minden őt engesztelte, mögötte megrezzent az ág,

kműves munkálta háza túlvakolt falát.

Az úton autó robogott, jött a szél – a lombba zizzenő,

csak a döntés maradt mozdulatlan, végül leugrott a nő.

 

 (Valahol táncot jártak, akadt hely nótáktól zajos,

 másütt halálra gázolt embert sárga villamos…

 Minden addig tart magunkban, míg a hírre újabb hír röpül,

 önző öröm születik meg gyászhírek körül;

 Hogy nem én voltam az, ki haltam – ilyen egyszerű,

 csak ott buggyanhat ki vércsepp, ahol szúr a tű.)

 

Legutóbbi módosítás: 2010.07.13. @ 11:44 :: Kőmüves Klára
Szerző Kőmüves Klára 713 Írás
Később talán hosszabban bemutatkozom, most csak annyit; vidéki vagyok és főleg a verseket szeretem (olvasni ...és írni is :))