Vers

Ítélkezők és elítél-tek

    Elnyomott csikkekkel játszok a falon,az unalom ránt az id? hátára mapár sort vetek e fehér papírlapra,keservet, bánatot írni a világra. Szófába tekeri derekam a fáradság,apró idegrángások tépik a számatmert m?vészei vagyunk mi emberek,hogyan marjuk ki egymásból a csodákat. [… Tovább]

Vers

Jégvirág ruhám

Jégvirág ruhám alattdiderg? lelkem,t?z-karodra vár.A megszökött pillanatdermesztett faggyá.Csipkék simulnakbarna b?römönérintésedre várnak,hogy pucér létethirdethesseneka kíváncsi mának.  Az id? megállt? Lelked otthonábanmég loboga múlt táplálta t?z,mely érkezéseddelforró öledbe ?z,hogy ne álljak tétována bizonytalan jelenben.Csókoddal, lángoddalolvaszd feljéggé fagyott  testem.

Vers

Gina lopódzik Vajda Jánoshoz

Fénycsepp gördül apró ablakomon, csúszik a derengés könny? takarója, a hajnal palettája virágzó színkeverék.   A semmi ingája méri az id?t, versemben hozzád kapaszkodik a szó, távoli város falai rejtenek, s a kalász-sárga délután oltárán arcod arcomon hullámzó tó.   [… Tovább]

Humor

Nyelvészek

  – De jó, hogy látom Zsiga bátyám! Éppen magát kerestem. Megint erre járnak azok a világ butítói, akik tizenöt éves koromban megpróbálták elhitetni velem, hogy arra a palacsinta nagyságú fényességre – tudja a Holdra -, valami rakétával emberek mentek [… Tovább]

Novella

Julika

saját fotó *         Nyárestéken sokszor elszundikált a fotelban. Ilyenkor lopva figyeltem, először a kezét néztem. Kicsi, ráncos, dolgos kéz volt, a sok mosástól csupa puhaság. Ahogy megérintettem, felpillantott rám, majd újra elszunyókált. Szerettem simogatni a kezét. [… Tovább]

Kisregény

A festő és a lánya – 10.

*   József felkerekedett, mert a megbízatásokat maradéktalanul végre kellett hajtania. Amint beért Solymárra a lovas-kocsival, beállt a patika melletti placcra. A lovak nyakába zabos zsákot akasztott és utána vette az irányt a patikába. – Mi járatban József? – köszöntötte [… Tovább]

Egyéb

Csendes éj

Boér Péter Pál barátomnak ajánlom     Ha te magad volnál a csend, mert elcsented a mások nyelvét és elégedetten csettintesz. Ja, hogy a csend? Micsoda dolog, megtöröm, mint a diót, mogyorót – kibelezem, mert édes! A csend, mint harmonikaszó, [… Tovább]