A festő és a lánya – 10.

*

 

József felkerekedett, mert a megbízatásokat maradéktalanul végre kellett hajtania. Amint beért Solymárra a lovas-kocsival, beállt a patika melletti placcra. A lovak nyakába zabos zsákot akasztott és utána vette az irányt a patikába.

– Mi járatban József? – köszöntötte a patikus. – Csak nem beteg valaki?

– Tudom is én? Nem vagyok én orvos. Csak az állatokhoz, főleg a lovakhoz értek valamicskét, de akkor nem magához jövök. Ehun egy lista. A nagysága kéri ezeket, ha lehet még most. Ami esetleg nem lenne, azokat szerezze be a föld alól is, azt izeni. Duplán fizet érte.

A patikus szemügyre vette a listát aztán megvakarta a füle tövit.

– Mondd József, valami műtétre készül a nagysága? Tudtommal nincsen orvosi gyakorlata és nem is hallottam, hogy praktizált valaha is. Ezek itt mind olyan dolgok, amiket műtéthez szoktak használni.

– Mondtam már magának, nem értek én az ilyenekhez. Szedje össze, ami most itt van, és azokat máris viszem.

A patikus eltűnt pár pillanatra, majd egy nagy kartondobozzal tért vissza.

– A nagyja az volt raktáron. Pár dolog még hiányzik, azokért jöjjön be este, vagy holnap. Addigra megszerzem. Na de mondja már, van valaki, akit most operáltak vagy sebesült: egyáltalán mi van most a menedékházban?

– Mi lenne? Ha akar, jöjjön fel pénteken zsugázni. Amúgy meg maga is tagja a Péntekiek társaságának, ha jól tudom.

– Ez igaz, de ki tudja, hogy ezekben az időkben összejön–e ott egy partira való ember? Feleslegesen meg nem szívesen megyek fel.

– Egy partira való? Akár többre is. Mindég van nyolc–tíz ember, akik megjelennek. Úgy mellékesen mondanám, most igyekszem a német helyőrségre, hogy a tiszturakat meghívjam egy estélyre. Hátha kedvük szottyan hozzánk is feljönni és nem csak az itteni kocsma forgalmát növelni.

– Ejnye látja, ez jó ötlet József. Itt amúgy is unják az egyhangúságot. Nem nagyon szeretik a kocsmát, mert nincs ott semmi más, csak italmérés. Halottam, hogy biliárdasztalt akarnak hozatni a tisztek. Biztosan megörülnek majd magának József, hiszen maguknál aztán van minden, sőt mindenki beszél németül is.

– Akkor én mentem is. Ami meg hiányzik, kérem, szerezze meg.

– Ne idegeskedjen, meglesz minden holnapra, ahogy a nagysága kérte. Nem számolok duplán, majd a Vencellel elintézem egy piké parti során.

József ezután megkereste a német helyőrséget. Nézték ám nagyon, hogy a lovas-kocsi elé nem két gebe van befogva, hanem két fényesre kefélt, ápolt lovacska. Pár kérdezősködés után beengedték és elvezették a parancsnokságra. József előadta jövetelének okát, átadta a meghívást és meghagyta, hogy okvetlen jelenjen meg a tisztikar, nem fogják megbánni. Biztosították, hogy a megbeszélt időpontban tiszteletüket teszik és köszönik a meghívást.

József miután mindent elintézett, felült a bakra és visszahajtott a menedékházba. Kifogta a lovakat és bevitte őket az istállóba. Bent nem volt nagy a forgalom. Csupán a falvakból a megszokott és ismert törzsközönség poharazgatott. József egyenest a konyhába sietett, de ott nem találta a feleségét.

– Ludmilla és a nagyságos asszony fent vannak az emeleten – igazította útba az egyik konyhalány.

– Csak nincs valami baj? – hűlt meg a vér a Józsefben

– Nincs semmi baj, ne idegeskedjen. Csupán visszavonultak valamit elrendezni.

– Mit intéztél? – támadta azonnal le az „anyósa”

– Megszereztem a patikustól, ami kellett. Nagyon fúrta az oldalát, hogy minek kell ennyi minden, és szóvá is tette, hogy ezek a dolgok, amik fel voltak írva a listára, mind műtéthez kellenek.

– A fene a kíváncsi természetét. Csak jöjjön ide, majd az ajkára fagyasztom. Inkább a lányával törődne, aki úgy váltogatja a fiatal tisztecskéket maga körül, mint más a szennyes gatyáját. A minap is láttuk Vencellel a Budagyöngyénél valami tiszttel. Tudom, majd ide eszi a fene, mert fúrja az oldalát a kíváncsiság.

– Én meg meg is hívtam, hogy régen járt erre.

– Jól tetted József – hagyta helyben Júlia. – Kutyaharapást szőrivel. Minden volt nála, vagy még hiányzik valami?

– Pár dolog hiányzik, de azt holnapra megszerzi, és vagy ő maga hozza, vagy én megyek le érte.

– És mit intéztél a „fritzekkel”. Arról mesélj inkább.

– Elfogadták a meghívást és most pénteken, ahogy megbeszéltük, este ide is jönnek. Kapóra jött nekik a meghívás, mert a tisztek unják már magukat. Éppen azon gondolkodtak, hogy szereznek egy biliárdasztalt valahonnét. Úgy hiszem, gyakori vendégek lesznek, hiszen nálunk van asztal, tudnak majd játszani.

– Rendben van, ügyes voltál. A csomagot hagyd csak itt. Menj le a konyhába és mondd meg Terusnak, hogy péntekre legyen minden, ami csak fellelhető. Vágjanak csirkét, kacsát és holnap, ha még tudunk, szerzünk vagy vadat, vagy más húsfélét, hagy jól zabáljanak majd be. Bor van lent két hordóval is, snapszot meg majd szerzel a faluban. Menj és intézkedj. Ja még valami. Menj le a „bujdoklókhoz” is és mondd el nekik az új fejleményeket. Beszélj Stark dokival is, kérd meg, hogy végszükségre állítson össze egy amolyan házi patikára valót. Sosem lehet tudni, ki lesz beteg és mire lesz szükségünk. Majd én elintézem a patikussal, hogy azok is itt legyenek.

 

/folyt. köv./

 

28látogató,2mai

Szerző Avi Ben Giora. 451 írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.

9 Komment

Hagyj üzenetet