Nap: 2010.07.11.

    még szól dallam a fejben még lágy idebent a szó s mire felkérem táncra a jelent emlék varázslat hagy lábnyomot   pillanatban élni a legjobb? várakozás a cselekedet sok-sok apró rend kellene annyi ahány a pillanat   de [… Tovább]

  A jó vers: talált tükör. Nem rejtélyes, agyat nem gyötör. Olvasva rögvest rábólint a fej.   Két ember megy – történetbe mondva. Aki leli, belenéz. – Gyanús! – kiált fel. – Olyan ismer?s!   Kíváncsiságtól ajzva belepillant a másik, [… Tovább]

(kijavított változat) Akarva akaratlanul lököm eléd a villanásnyi képeket, lecsitult sértettség elszelel, ahogy akarnád,   kúszom lábaid elé, röviddé tették a szeretetéhségedet, meghunyászkodom, epekedve pillantok rád.   A szél enyhe suhanásainak ölébe rejted az idő hamvas hajszálát, hagyod, külön életet éljen, [… Tovább]

  Csak ezt szeretem igazán, ezt a mindig más ruhába bújó csendes délutánt, még a madárijesztőt a szemközti telken és a fiam sáros lábnyomát. Szeretek bosszankodni, hogyha piszkos lábbal szőnyegen tapos; bevallom, sosincs itt sötét, ha láthatom, nem is tudom, [… Tovább]

talán jössz és felveszel…       napfényben hullámzó fülledt leveg? vibráló sztráda kora délután tikkasztó h?ségben fuvarra várva benned bízom talán jössz és felveszel – csak egy h?ségképzet – forró beton szülte lehetetlen remény – most leveg? mordul – elsuhan egy kocsi csíkot húz a sárba én pedig maradok az éget? salakon új fuvarra várva

    A nappal értéktelen, ennyire már ismerem magát –ön egy igazi éjjeli vadász. Sötétedés után minden eltelt perc az id?és a maga kegyetlenségét jelzi.   Én nem attól félek, hogy váratlanul megragad,hanem attól, hogy nem…  

Van úgy, hogy nem azért, mert megbántottak, de mégis bántó érzést érzel magadban. Amikor beléd mar az érzés, mert a kétely fészkel beléd, s nem tudod, hogy valamit elfelejtettél, vagy nem tettél meg, netán rosszul csináltad, csak azt gondolod, hogy [… Tovább]