Péter Erika Szerző
Vezetéknév
Péter
Keresztnév
Erika
Ország
Hungary
Vezetéknév
Péter
Keresztnév
Erika
Ország
Hungary
3 hét 6 komment


Még gyanútlanul
mosolyog a fény,
elűzi a hajnal hidegét,
de a nap – ha süt is –
csak sóhajával fest
ragyogást a tájra,
ritkuló ecsetjét
temperába mártja,
de melege álarc,

arcunkra hajít
egy cseppnyi nyarat,
néha-néha felvillan a nap
– reményt hint
a bizonytalan világra.

 

 

 

Fotó internetről

2 hónap 9 komment

Siklanak még
fekete gondolák
a Rialtó-híd alatt
és a város látványától
káprázik még a szem,
de galambok helyett
sirályok lepik el
a Szent Márk-teret:
a Mózes-gát csak kalmár-álom.
A pusztulás markába zárt
paloták léte ingatag.
Patkányok rágják Velence lábát.
A harangok vészjóslón konganak,
keserű dallamuk beakad
a tenger-marta partba.
Komorul a súlyos ég
a karneváli maszk alatt.

( Megjelent a Bárka folyóirat 2020/4. számában

3 hónap 10 komment

Zsákutcában keresgéllek,
kivágott, halott fák helyén,
fényképet sem láttam rólad,
– csak vérfoltot hagytál anyám hüvelyén –

Létem puzzle-jait nem rakhatom össze,
emigráltad gyanús származásomat,
szétgyűrt fotód anyám elásta a földbe,
s feltörhetetlen kóddal óvta titkodat.

Úgy szeretnék melléd bújni egyszer,
sétálni utcákon, hol nem jártunk sosem,
majd együtt üldögélnénk az est gyémántmellén,
s mi tabu volt eddig, lemeztelenítem.

És te megértetnéd velem a madár vijjogását,
a magzat kifürkészhetetlen gondolatait,
megfejtenéd az értelmetlen gyűlölködés okát,
s a kínos haláltusát, min nem enyhít a hit.

Láthatatlan árnyékoddal félve nézek szembe,
mondd el miért élek, és miért halok,
s mért lármáznak bennem kósza dallamok?

Egyre közelebb jössz,
homlokom már érzi érintésedet,
nézlek, mint szivárványra csodálkozó gyermek,
állok vágyaimnak apró udvarán
és mielőtt álmaim órái eltűnnek,
magamhoz ölellek –  Apám!

 

 

 

 

 

3 hónap 10 komment

Rézi a kis szitakötő
bámul a tükörbe,
azt gondolja, hogy őt biztos
drón-anyuka szülte.

Irtó nagy a hasonlóság,
Endre mondta neki,
ki a szitakötők közt is
kimagasló zseni.

Endre tette a kis Rézi
fülébe a bolhát,
Rézi persze bedőlt neki,
s most tesz épp egy próbát.

Kamerát rak potrohára,
szárnyait kitárja,
de alig száll néhány centit,
túl nehéz a málha!

Először lelombozódik,
aztán jön az ötlet,
megkéri az igazi drónt,
s repül vele csöppet.

Velük együtt örül Endre:
remek ez a páros,
szitakötő lett az utas,
a drón meg – kormányos.

 

 

3 hónap 8 komment

A szép csíkos tehenemet
még ma meg kell fejnem,
ám ha megiszom a tejet,
csíkos lesz a nyelvem.

Ha a csíkos nyelvemmel
fagyit fogok nyalni,
a fagylaltos biztos csíkos
fagylaltot fog adni.

A szép csíkos fagylaltomhoz
csíkos tölcsért kapok,
amelyet a fagylaltos szép
csíkos pultra rakott.

Ha a csíkos fagylaltom majd
lepottyan a földre,
ha mázlim van, alatta lesz
egy szép csíkos bögre.

A szép csíkos bögrécskémbe
tejet löttyentenek,
abból fogom kortyolgatni
a szép csíkos tejet!

Megjelent a Bárka folyóirat 2020/ 3. számában ( Papírhajó)

4 hónap 4 komment

 

Széttört a horizont.

A madarak elrejtőztek,

sosem hallom énekelni őket.

Most kalitkákba zárva élnek,

s nevetnek, hogy ne kelljen sírniuk.

Az ágakon csak fájdalom és a szél motoz.

 

5 hónap 6 komment

Hallottam a híradóban,

hogy tilos a pénzmosás

s szigorúan büntetik, mert

olyan bűn, mint a lopás.

 

Rohantam az anyukámhoz

és odasúgtam neki,

legyen nyugodt, diszkrécióm

minden téren élvezi.

 

Meghökkenten tekintett rám,

nem értette mi bajom,

én nyugtattam, ne aggódjon,

börtönbe nem juttatom.

 

Emlékeztettem, hogy egyszer

kimosta a farmerem

és a bal zsebében volt egy

eláztatott ezresem.

 

 

( Megjelent a Bárka folyóirat Papírhajó mellékletében,  05. 26.

5 hónap 6 komment

 

Félelem fátyla vetül a világra

s bizonytalanságot teremt.

Nincs oly vastag kelme,

amely eltakarná

a drámai jelent.

 

Takaréklángon élek,

szokom a bezártság

gyötrő napjait s imádkozom,

hátha van egy isten, aki egybeszövi

zilált pszichénk foszló szálait,

 

mert tudom, hogy a napfényt

nem lehet karanténba zárni,

ablakomból érzem

aranypolip-karja melegét,

és a kitárt erkélyajtón

tavaszillattal telítve

utat tör a simogató szél.

 

 

Kép:  Koronavírus

Lonovics László festőművész alkotása.

6 hónap 8 komment

A fák
nem ismernek félelmet.
Átkarolnék minden ágat,
ölelném, mint nagyapámat,
mintha gyermek volnék
s kezem virágszirom-tenyér.

Hozzábújnék,
mint riadt bogár
a levelekhez,
de eltűnt, nem tudni hova,
végtelenbe vezet
óriás-lábnyoma,
árnyéka előtt
tisztelegnek a fák
és ő kitárja
az idő titkos
kapuját.

6 hónap 10 komment

Megállt az egerem,

egy centit sem moccan,

azt hittem éhes lett,

hisz régóta koplal.

 

Rögtön elrohantam

a szomszédos boltba,

akció volt éppen;

beálltam a sorba.

 

Zsebpénzemből vettem

tíz deka szalonnát,

kilenc deka sajtot

s hatvanhat gramm sonkát.

 

Otthon megkínáltam

vele az egeret,

ámde meg sem moccant,

falatot sem evett.

 

Legvégül kínomban

cincogtam is neki,

ám a fura hangot

meghallotta Feri.

 

Feri, a nagytesóm

besurrant szobámba,

olyan csendben lépett

mintha felhőn járna.

 

Előbb kiröhögött

majd közölte velem,

hogy az egeremben

lemerült az elem.

 

Péter Erika Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!