Péter Erika Szerző
Vezetéknév
Péter
Keresztnév
Erika
Ország
Hungary
Vezetéknév
Péter
Keresztnév
Erika
Ország
Hungary
1 hét 9 komment

Rézi a kis szitakötő
bámul a tükörbe,
azt gondolja, hogy őt biztos
drón-anyuka szülte.

Irtó nagy a hasonlóság,
Endre mondta neki,
ki a szitakötők közt is
kimagasló zseni.

Endre tette a kis Rézi
fülébe a bolhát,
Rézi persze bedőlt neki,
s most tesz épp egy próbát.

Kamerát rak potrohára,
szárnyait kitárja,
de alig száll néhány centit,
túl nehéz a málha!

Először lelombozódik,
aztán jön az ötlet,
megkéri az igazi drónt,
s repül vele csöppet.

Velük együtt örül Endre:
remek ez a páros,
szitakötő lett az utas,
a drón meg – kormányos.

 

 

3 hét 8 komment

A szép csíkos tehenemet
még ma meg kell fejnem,
ám ha megiszom a tejet,
csíkos lesz a nyelvem.

Ha a csíkos nyelvemmel
fagyit fogok nyalni,
a fagylaltos biztos csíkos
fagylaltot fog adni.

A szép csíkos fagylaltomhoz
csíkos tölcsért kapok,
amelyet a fagylaltos szép
csíkos pultra rakott.

Ha a csíkos fagylaltom majd
lepottyan a földre,
ha mázlim van, alatta lesz
egy szép csíkos bögre.

A szép csíkos bögrécskémbe
tejet löttyentenek,
abból fogom kortyolgatni
a szép csíkos tejet!

Megjelent a Bárka folyóirat 2020/ 3. számában ( Papírhajó)

1 hónap 4 komment

 

Széttört a horizont.

A madarak elrejtőztek,

sosem hallom énekelni őket.

Most kalitkákba zárva élnek,

s nevetnek, hogy ne kelljen sírniuk.

Az ágakon csak fájdalom és a szél motoz.

 

2 hónap 6 komment

Hallottam a híradóban,

hogy tilos a pénzmosás

s szigorúan büntetik, mert

olyan bűn, mint a lopás.

 

Rohantam az anyukámhoz

és odasúgtam neki,

legyen nyugodt, diszkrécióm

minden téren élvezi.

 

Meghökkenten tekintett rám,

nem értette mi bajom,

én nyugtattam, ne aggódjon,

börtönbe nem juttatom.

 

Emlékeztettem, hogy egyszer

kimosta a farmerem

és a bal zsebében volt egy

eláztatott ezresem.

 

 

( Megjelent a Bárka folyóirat Papírhajó mellékletében,  05. 26.

3 hónap 6 komment

 

Félelem fátyla vetül a világra

s bizonytalanságot teremt.

Nincs oly vastag kelme,

amely eltakarná

a drámai jelent.

 

Takaréklángon élek,

szokom a bezártság

gyötrő napjait s imádkozom,

hátha van egy isten, aki egybeszövi

zilált pszichénk foszló szálait,

 

mert tudom, hogy a napfényt

nem lehet karanténba zárni,

ablakomból érzem

aranypolip-karja melegét,

és a kitárt erkélyajtón

tavaszillattal telítve

utat tör a simogató szél.

 

 

Kép:  Koronavírus

Lonovics László festőművész alkotása.

3 hónap 8 komment

A fák
nem ismernek félelmet.
Átkarolnék minden ágat,
ölelném, mint nagyapámat,
mintha gyermek volnék
s kezem virágszirom-tenyér.

Hozzábújnék,
mint riadt bogár
a levelekhez,
de eltűnt, nem tudni hova,
végtelenbe vezet
óriás-lábnyoma,
árnyéka előtt
tisztelegnek a fák
és ő kitárja
az idő titkos
kapuját.

3 hónap 10 komment

Megállt az egerem,

egy centit sem moccan,

azt hittem éhes lett,

hisz régóta koplal.

 

Rögtön elrohantam

a szomszédos boltba,

akció volt éppen;

beálltam a sorba.

 

Zsebpénzemből vettem

tíz deka szalonnát,

kilenc deka sajtot

s hatvanhat gramm sonkát.

 

Otthon megkínáltam

vele az egeret,

ámde meg sem moccant,

falatot sem evett.

 

Legvégül kínomban

cincogtam is neki,

ám a fura hangot

meghallotta Feri.

 

Feri, a nagytesóm

besurrant szobámba,

olyan csendben lépett

mintha felhőn járna.

 

Előbb kiröhögött

majd közölte velem,

hogy az egeremben

lemerült az elem.

 

3 hónap 8 komment

Tenyeremben tartom

a hunyorgó tájat,

ujjaim közt zuhatagként

átfolyik a Nap.

Lehajlok egy fűszál

zöld ajkához

s megcsókolom a tavaszt.

 

Boldog vagyok. A múlt

fullánkját sem érzem,

dús, eleven illat leng körül,

s ereimbe adrenalint pumpál.

 

Szívem kihagy egy-egy ütemet.

 

Elmélázom.

Nem tudom, hány óra.

A virágoktól kérdem

mennyi az idő.

 

Nem felelnek.

 

A fény s a szó kicsorog

ujjaim közül. Csupán

csend zsong bennem,

mint szertefoszló

harangszó után.

 

9 hónap 22 komment

Szomorúfűz-vigasztaló

 

Szomorú a szomorúfűz,

vigasztalni kellene,

hogy ne lógjon a fűzfának

lefelé a levele.

 

Ha sejteném minek örül,

odaadnám azt neki,

de nem tudom, hogy egy fának

vajon mi fog tetszeni.

 

S az emberek megcsodálnák

mért vidám, mi lett vele,

s egyedül csak én érteném

mért áll fel a levele.

 

Kép: Claude Monet: Babiloni szomorúfűz

12 hónap 8 komment

Napozom,
hol magányok napoznak;
hol sóvár a száj
s a váll még
ölelést vár.

Mellettem
klórozott tömeg.

Valahol
mobilhang szól
– gépzene –
korunk modern
hangversenye.

Fölöttem
fák csápolnak;
bükk, platán, fűzfa
– halni hajlik –
szipog az ecetfák pora,
s vétlen virágoknak
fakul rúzs-nyoma.

Néhány nap,
és elillan az illat.

Péter Erika Szerző még nincsenek barátai.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.
Minden szerző, aki önállóan is beengedheti a saját beküldött írását, de kérheti a javítást is!