talán jössz és felveszel…
napfényben hullámzó
fülledt leveg?
vibráló sztráda
kora délután
tikkasztó h?ségben
fuvarra várva
benned bízom
talán jössz
és felveszel
– csak egy h?ségképzet –
forró beton szülte
lehetetlen remény
– most leveg? mordul –
elsuhan egy kocsi
csíkot húz a sárba
én pedig maradok
az éget? salakon
új fuvarra várva
Egy reménytelen szerelem emlékére…
szúró szem?
éhes cápa
sós mélységben
hideg küls?
ég? vonzalom
gyötr? állat
élj húsomon
csak hadd ússzam
veled
Kedves Richárd, az élmény a Tiéd;
a versélmény a miénk.
De ez még nem vers.
Kérjük a verset!
Ezer üdv:
Gyuri
Szívem vonatként zakatol, pulzál…
szívem vonatként
zakatol pulzál
nyugodtan utazom
felmordul az alvó
sínek közt nyugvó
zord viszály
kövek a sínen
döccen a szívem
más vágányra váltott át
mint egy
börtönlátogatás
ahol rácsok mögül
két térfélen
szimatolnak vágyaink
mámoros hajnalon
zötyög a buszom
tegnapi sörszag
elmosódott tájak képei
éjjeli emlékek
melletted
ágyadon fekszünk
eltér? vágyakkal
apró gesztusok
reménytelen utalások
mint egy
börtönlátogatás
ahol rácsok mögül
két térfélen
szimatolnak vágyaink
mi pedig utazunk
én busszal te vonattal
két égtáj felé
hamis mulatság
nálunk ma minden él
err?l szól az ünnepély
nyitótánc és örömóda
így van már évek óta
de mondd mit ér
bor nélkül a szóda
jöhet fényes giccsparádé
sok ajándék víg csaplárné
ha hiányzik már évr?l évre
hogy nem táncolhatsz vígan élve
boldogan
Évr?l évre rövidebb a nyár…
évr?l évre
rövidebb a nyár
kiszámolt napjaim
-félelem-
rettegés az ?szt?l
a szomorú jöv?t?l
-minden más lesz-
el kell mennünk
futni a végtelenbe
célunk a horizont
hamis tükre
-ami mindig elszalad-
csocsóasztal tábláján gurul a szívem…
csocsóasztal tábláján
gurul a szívem
rúdra húzott strázsák
lökdösik szelíden
a másik csapat belémrúg
durván vadul
mit tehet az ember
ha két t?z közé szorul
útjaink elt?ntek
karanténban a város
se ki se be
kiált ránk most
bíráink szava
miért küzdesz?
-hasztalan-
nem kell már harcolni
jó ügyekért
verejtékes háttal
lopni csalni hazudni
koldulni szakadt kabátban
-nincs miért-
útjaink elt?ntek
karanténban a város
se ki se be
kiált ránk most
bíráink szava
céljaink olvadtan
folynak a semmibe
elúnt küzdelmek
néptelen hadán
maradtunk fénytelen
-vele-
Romlás lett az unoka, ? kapja a süteményt.
szép emlékek f?znek
nagymamám házához
-ma félve járok arra-
régi otthont
penész enyész
-megcsap egy ismer?s illat-
rétes sül mindjárt
de nem engem illet
romlás lett az unoka
? kap süteményt
a konyhában ülve született vízió…
virágos csempék borítják konyhám
kopottak már
kifakultak a hosszú évek alatt
-én sem vagyok már a régi-
úgy mint a csempék
koptam a mával
a félhomályos konyhában
ahol a t?zhelyen
virágos csempék alatt
még mindig f?
a bableves
