Nap: 2010.07.12.

      füstködöt böföga pállottszájú reggel,mikor ny?gösen, nyögvetápászkodik az ember – de hát indulni kell – kés?bb napfény szökikarcodra – zsugorin –csak épphogy megsimítva,hogy nehogy visszafordulja kapuból talán,mert ott a felirat ny?tt házak t?zfalán:“menni, menni, mennidolgozni, nem pihenni”,majd hét [… Tovább]

csavargók könyve… még mindig jó*       kócos romantika ima bár vár még a nyár titka   napfénnyel mosollyal széllel halandó örömökkel kibélel   előttem kaput nyissatok dallamok záróakkordok fel ne fogjatok   nyirkosan lobog az éjjel kéjjel föllázadva [… Tovább]

        Anyám már nem is veszekedett vele, csak aggódva szólt, itt vagyok, ne félj. Szeliden kérte, angyali haraggal, mikor elengedte álmát az éj.   Pedig a szíve majdnem belehasadt. Harcolt érte egy egész életen. Rég volt ostromok [… Tovább]

      elgyötört napoktól megfáradó elme piszkos gondolatok fehérre meszelve meredek érzések holdkóros lelkemben zavaros kérdések válaszát kerestem találtam szavakat szavakban magamat elfojtott hangokkal f?ztem mondatokat képtelen képekkel új gondolatokat elcsépelt rímekkel zavaros sorokat zagyva lett az egész olyan [… Tovább]

    Díszes szavak rímei mögött, ki lehet dics??Hisz büszke lehet e az,ki ismertet ismétl??Magot vetett már annyi nagy-úr és költ?,de ki ma veti el talaján,annak földje medd? –Az én soraim hibásak,nincs helyén se rím, se vessz?… Én magamat,csak így [… Tovább]

  már rég magja veszett magára maradt korhad a kérge levélnyi zöldje is alig hát ez lenne az a híres örökkévalóság s a földben maradt maradéka tuskó-közönnyel nézi az élet zöldellni vágyó ág-bogát

  Ágak nélkül   Immár gyökér lettem, vézna karjaimmal ások egyre mélyebbre  –  a lélek is ott érzi jól magát – s míg te papírkérgeiddel állod a sarat, addig szív hasad fent és lent egyaránt.   Ágaink nincsenek… valaha én [… Tovább]

Ma tudtam meg, hogy szombaton egy 64 éves kollégám meghalt. Felesége is az iskolánkban dolgozik. A verset Sándor emlékére írtam, Rózsának kondoleálva.   Szellemed szivárvány szín? aura, körülöttünk lebeg. És virágba borul az emléked rokonok, diákok, kollégák kezében. Rózsa, a [… Tovább]

  ha szirmairól hűvös harmatkönnyet is áldozna lágyan ám a fűre simulva hervadna el a virág   és fészke után ha fecske sírna árván lennék fa lombja várnám és befogadnám fodrozó levél alá   s reszkető fényben a felhőkhöz bújó [… Tovább]