Horváth István : KOR KÉRDÉS ?

2010.07.12. Horváth István Vers 17
Print Friendly, PDF & EmailNyomtatás

 

már rég magja veszett

magára maradt

korhad a kérge

levélnyi zöldje is alig

hát ez lenne az a híres

örökkévalóság

s a földben maradt

maradéka

tuskó-közönnyel nézi az élet

zöldellni vágyó ág-bogát

Legutóbbi módosítás: 2010.07.12. @ 16:59 :: Horváth István
Szerző Horváth István 126 Írás
Horváth István vagyok. Műszaki végzettségem van, de nem vagyok technokrata. Sőt. Tizenöt éve, hogy írok. Azóta számomra színesebb, gazdagabb lett a világ. De inkább versben folytatom... NEM VAGYOK ÉN ÍRÓ... Nem vagyok én író csak olyan afféle, maga sóhajából, sehová sem való, ki-gondolom-formán, ritmusra tátogó. Ki bennem fölsejlik, ne vedd kérlek zokon, nem lehet mindenki jóbarát vagy rokon. Óvjad kezem s lábam zörgő magányomban, egyik rögeszmémet, másikra ne váltsam. Ha így is elfogadsz, ilyen kérgesedten, ima s kérés nélkül, áldjon meg az Isten.