Nap: 2010.07.28.

  Amikor először néztél rám szerelmesen, megmerítkeztem pillantásodban – és új nevet kaptam.   Kicseréltem a bögrémet is, mert más után nem iszom.

* konok dac vékony vonala rajzol árnyakat arcodra, harag szabja szűkre szavad, indulat kap szabad utat, aztán újra a hallgatás, beletörődő lemondás, félő, keserű legyintés, kiúttalan menekülés, már fázik meztelen lelked, s a lágy ölelést keresed, az álmot hozó nyugalmad, [… Tovább]

  Az ablak el?tt állt, Várta a csodát.   Naplemente volt, A rádióból halk zene szólt. A konyhában villák csörömpöltek, S olykor szívébe repültek a kések.   Arca évek óta sima tükörré vált, Mely nem félt, nem bánta a halált. [… Tovább]

 Nyár este, alkonyat, Nézem a lombokat: Nap perzselte levelek.   Égett pázsit, megáradt folyó, Parázsló erd?, haldokló tó, Tomboló szél, hullám hegyek.   El Nino, a Fiú így szól a hír. Drága Anyánk a Föld sír! Tudom, mi tettük ezt [… Tovább]

Ha akarod, szép lesz                  6-6-8-7 megint minden újra, az nem lehet, hogy ne hallgass a vigasztaló szóra.          itt csak egy fölös szó a 6-6-8-6-oshoz Hogy ne nyisd rá szép szemed,   7-7-7-6                       lapos szép újra, 7 szótag – minek, meg [… Tovább]

Elmegyek az emberek közt, néha összeér a vállunk. Nem néznek rám. Talán én se néztem rájuk. A hídon zörg? szívemb?l még nektek üzenek: Könnyezve ejtek vízbe egy sörösüveget.

Boldog névnapocskát Márta !     szelíd- ez a szó tetszik nekem, mint a felhők suhanása égre néző tekinteten… zárójelek nélkül mennék az utcán, ahogy a szél mozdítana, mezítláb ragadok bele a jóérzésbe.   kint lehetnék, nyár van, július. a [… Tovább]

  Hallgatlak a semmi vállának dőlve.     Nincs bennem rejtett potenciál, kifordított viharkabát, mutatom, mi vagyok: szélárnyékba menekült idegen, halálra vált, csikorgó mondatokkal.     Nagy ívű séták háborúkon át a kapor illatáig… veled.     Mellkasomon tehervonatok járnak, [… Tovább]

  Rám hullott csókjaa nyárnakés borzolta vágyamsóhajos este.H?ségt?l bágyadtgyöngyöz? testtelkarodba estem.Szállj, szállj ezt akartam.Fülembe tücsök hegedült,szemed izzása elült. Éhes testemmegtörte egy este.  

Lelkem tündér-világa, napfény-csókolta szádra hulljon tavasz virága – örök fa örök ága.   Várlak borral, kenyérrel, jó földdel, friss vetéssel, belémmart sok-sok évvel, megfáradt szívveréssel.   Áldlak föltámadással, sohase-elmúlással, bűntől föloldozással és csillagvonulással.   Lépteid szél vigyázza, szavaim dallamára pördülj [… Tovább]

Mikor a kutyákat a vágyra eresztik, nyüszít a szükség: lábaimhoz fekszik.   Horpadt szügy? álmok rossz vackukat ássák. Csörgetem az id? kínzó kutyaláncát.   Hajtok és hajtanak: ez a férfimagány. Már azt sem tudom: vagyok egyáltalán?