Marthi Anna : Hamar és ráér

Boldog névnapocskát Márta !

 

 

szelíd- ez a szó tetszik nekem,

mint a felhők suhanása

égre néző tekinteten…

zárójelek nélkül mennék az utcán,

ahogy a szél mozdítana,

mezítláb ragadok bele a jóérzésbe.

 

kint lehetnék, nyár van, július.

a gyönge szellő szelídítette napsugár,

feloldódni látszik a keserűség,

játszi piros szoknyás való

a le nem pergetett napok ígérete!

 

bátortalanul elszalad velem a bú,

oda, hol keskeny ösvény a tett.

virágot álmodó tenyér a rét,

lehunyt szemem, ölelő mindenség,

pillanatokra bomló esztelen várakozás.

Legutóbbi módosítás: 2010.07.28. @ 11:49 :: Marthi Anna
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak