Vers

életem

      egy másik világ küld jeleketmelyeketfalaim visszavernek(hallod a hangot?)szemem rebbenpattan az ér(ez nem ér!nem mondták hogy fáj) temetetlen holt percekhevernek napomban(halomban) vigyázok, nehogy rálépjek a semmire(zuhantam eleget)romok közt járok– válaszra várok –mi ez? halott város? dehogy (az életem)

Hírek

Gustav Mahler

ââ?¬Å¾A zene Napóleonja volt. Nem annyira alkotó, mint inkább harcos, fáradhatatlan küzd?, rajongó.ââ?¬Â (Csáth Géza)   Gustav Mahler (Kalište, 1860. július 7. – Bécs, 1911. május 18.) cseh–osztrák zeneszerz?, karmester. Kalischtben (ma Kalište), Csehországban született, és ifjúkorát is itt töltötte. [… Tovább]

Egyéb

Címzett ismeretlen

    Emlékszel az első napra, az első levegővétel utáni pillanatra, a hangra, a mosolyra, a dalra? Az idő egyre tágabb lett, a tér fájdalmasan körénk szűkült. Fénytől-fényig, árnytól-árnyig, faltól-falig ölelt körbe a lepkeszárnyú hajnal. A szárnyakat neked adtam, de [… Tovább]

Novella

Mézeskalács

Meztelenül állt a sorban, kopasz fejét lehajtotta és várta a pofont.     Délután öt felé járt. A sz?kös sötét utcában csak egyvalaki sietett a kijárási tilalom ellenére is. Aprócska termet, olyan kilenc forma lehetett. Kezében néhány tojás, amit Mari [… Tovább]

Vers

Kalandorok

Úgy maradnék még, de nekem szöknöm kell, mint gát alatt lakónak, ki sejti, j? az ár és mindent   hátra hagyva indul útnak szürke éjszakán, mikor sem Hold, sem csillag nem kíséri lépteit, csak koppra kopp, es? esik s hitében [… Tovább]

Vers

Gyűlölet helyett

Sárga-csillag-jelek puskacsőn a mellük jeles jeltelenek ítéltek felettük gyászt sikongó vonat hol volt az Istenük mint a hajfonat szállt a füst velük   Majd eljött a jobb kor hitték nem nézi a bűnt el buja hold-kór csendes amnézia kimondva a [… Tovább]

Vers

Enyészet

    Haragos szava ül membránom gyomrára, halk hörgés zihál elmémre, gondja magvát szórja agyam term? talajára, csendben szárad ki szemem tava-tükre. A h?vösség fehérre mart a sárga lámpák alatt, beteg a fény, beteg elme rotyog bú panaszban, szitkok – [… Tovább]

Vers

Csak szaru

Él és nem érez. Fegyver volt karmos csatán. Mégsem tárgy, de majdnem. Elveszíthetetlen. Életb?l jön. Ahol fájni tud határán, aztán elfelejti eredetét, csak szaru, meg is patkolható, szúrható, vágható. Párhuzamosan fut az él? hússal, köröm védi – ágyát; álmát az [… Tovább]

Vers

ász

(maradj fölöslegesnek)     nincs több szó. igazán nincs soha már hazudni, csinálni és tettetni való. szám sincs: mennyiség és milyenség eltűnt, megsemmisült, a semmibe veszett.   nyelv vala valaha. most van jelentéstelen jelentés még, néma, vak, süket, szótlan jelen [… Tovább]

Kisregény

Festő és a lánya – 2.

*     A Cóbel család valahonnét Kassa környékéről települt át Budapestre. Valaha, mint kőművesek keresték kenyerüket. Az egyik fiú „benősült”, egy pesti vállalkozó, File Joszef leányát vette feleségül. Mint építész próbált szerencsét ifjú feleségével, és az akkor épülő Pesten [… Tovább]

Vers

Első hajszál

    Írok, mint hasadó fellegekből legördülő idő Ír száraz utakra nedvesen   Írok, mint ajkad ízéről a méz Lepottyan kövezetemen   Írok, mint dús hajból merészen hulló hajszál Ró csigavonalat a levegőbe   Írok, mint csendben ringó tó színén [… Tovább]

Vers

Hol van?

                                                         Nincs alku, feleled. No persze —                                                        de hát ez a megrepedt pohár,                                                        ez a szétömlő undor: az este.                                                        Nincs alku, mondod, de hol van az már.                                                          Nincs alku, bizonykodsz egyre —                                                        de hát [… Tovább]

vegyes

Hol egy nyelv szól

      Falakat renget iszonyú lárma egy nagy szem néz az egész világra… bélyeg füstöl gyöngyös homlokunkon rabszolga felszabadító rabszolga nyomorunkon… Menekülhet sok nép ki merre lát víz mellett dombokon épít új hazát de a pecsét az ott fénylik [… Tovább]