Csonka János : Enyészet

 

 

Haragos szava ül membránom gyomrára,
halk hörgés zihál elmémre,
gondja magvát szórja agyam term? talajára,
csendben szárad ki szemem tava-tükre.

A h?vösség fehérre mart a sárga lámpák alatt,
beteg a fény, beteg elme rotyog bú panaszban,
szitkok – mégis a sínek közti kavicsosban vonaglanak,
  búgó eszmék ülnek szembe a kattogó kabinokban.

Lelkem fert?nek, enyészetnek rab;
emberek, metszitek koponyám – tumorai vagytok;
rút ének vijjog lábam alatt,

járvány ez, s én nagy lázzal járok.

 

Legutóbb szerkesztette - Csonka János