Petz György : Csak szaru

Él és nem érez. Fegyver volt karmos csatán.

Mégsem tárgy, de majdnem. Elveszíthetetlen.

Életb?l jön. Ahol fájni tud határán,

aztán elfelejti eredetét, csak szaru,

meg is patkolható, szúrható, vágható.

Párhuzamosan fut az él? hússal,

köröm védi – ágyát; álmát az elválásról,

s még holtában is vigyáz, mint egykor

?seim, kik éltek, s akikr?l – amúgy – nem tudok.

Mennyi köröm, haj, csont és támaszték,

hajdani szó – és el sose váltak életemt?l.

Körmöt vágok, tehát vagyok.

 

Ha egészségesek lennének az emberek,

hiába kaparjuk, ahogy csak akarjuk,

mir?l beszélgetnének egymással,

napjaik, akár a halak töltenék: hal, hal

mellett, tátogva a másikat, empátia

meg sehol, csupán a bamba tátogás.

 

Bezzeg így, mekkora öröm a sok baj

és keserv; megkoccantod az üveget,

épphogy belépsz, s máris vonatfülkébe zárt,

panasz és tanács mindegyik: – Nekem már…

én is voltam… oly könny? magának…jaj,

ne mondja – s máris mondja a fájdalom

nagy közös monológjába szövi, mi ?.

 

És az anyagiak. De jó a szegénység:

kívülr?l-felülr?l szövik körmönfont

szálaikat a párkák, oda se néznek.

Csak ennyiért? Ennyit. Gond a tervekkel

semmi; máról tegnapra él, aki még tudja

a számlát fizetni; kártyázik velük, mit fognak

elébb kikapcsolni abból, miknek garantált

hasznát államilag megkapja valamely cég;

s ad nekünk új témát – kretén egy lény

lehetsz, ha ezt választottad, ily munkát,

pénztelen magad-elhordását, ameddig élsz;

sok gyerek luxusát, gazdag bens? szegény

küls? burkát, majd iskolákra sem telik,

de ne bánd; miért is frusztrálnád lemen?d,

elég, ha otthon néz szemedbe nyíltan,

s megkérdi t?led, ha már ide hívtad,

miért ítélted id?nek el?tte oly témák közé,

mit nem érez énje szerves részének akkor

se, ha folytonos, adott témája: a szegénység.

 

Körmöt vágtam tehát. Javul a technikám.

Ben?tt, úgy fájt, mint szüleimnek; bel?lem –

ellenem miért is n?het, mi majdnem

részem; s mi rajtam túl, utánam is majd,

egykor n?ni fog, mert talaja én vagyok,

és akkor is, amikor már nem vagyok.

2010-07-05

 

Legutóbb szerkesztette - Petz György
Szerző Petz György 1167 Írás
Sose feledd a gyermeket, aki voltál; benne a kulcsa annak, aki ma vagy. Középiskola: biológia-kémia tagozat; novellaírás, versek; kézilabda. Egyetem: 1974-1979 Szeged, magyar-történelem-Latin-Amerika speciális képzés; összehasonlító világirodalom szakkör, versek; kézilabda. Lakás: Békásmegyeren. Családi állapot : nős; három fiú, egy lány (38, 26, 19, 16). Tanítás: szakmunkásképzőtől az egyetemig hét éven keresztül Szegeden, Budapesten; tolmácskodás. Tíz évig szerkesztés, irodalmi vezetés könyvkiadóknál (Gondolat, Babits, Göncöl), majd újra tanítás a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban, majd a Fazekas Mihály Gyakorló Gimnáziumban; valamint szerkesztés, könyvírás. Bolha a világ ura (gyerekkönyv), Te is Az vagy (versek), Maga a tettes (krimiparódia és rádiójáték), Murphy-kötetek, Szerelmem, Mexikó (regény), Az ecetfa illata (regény; a Konkrét könyvek pályázatán NKM-különdíjas ), Kérdések és válaszok a görög mitológiából; Kérdések és válaszok a Bibliából újszövetség (ismeretterjesztő könyvek), Irodalom feladatgyűjtemény és Tanári segédkönyv (CD) Madocsai László gimnáziumi tankönyveihez. Üzenet társainak - az Alföld Kulturális Egyesület novellapályázatán II. díj 2006-ban.