Vers

Álomhajó

Fátyol felh?kb?l, harmat permetez,lustán rám kacsint a felkel? nap,hajnalfény tündököl, csendet igéz,simogatva szerelmes álmomat. Átzsongja a hajnal, bús szívemet,pacsirták röpte, végtelent ígér,pajkos szell?lány lágyan tovaszáll,de ez Nélküled mind, semmit sem ér. Képzetem átcikáz, minden éjen,szerelmünk bujálkodó tengerén,hol egy vitorlás álomhajóban, [… Tovább]

Novella

Menekülés

   Hideg volt. A Zagyva partján három fiatal roma férfi ült, s fogásra várt. Vastag kabátban voltak, mégis id?nként vacogott a foguk. Pirkadatkor érkeztek, s abban reménykedtek, hogy ebédre a tányéron illatozik a sült hal, s nem lesz hiábavaló a [… Tovább]

Vers

Anita

Az éjjel gondolatban, Egymásba érve, Rajzoltunk szelíd köröket, Ma kitört a béke, Frontról jött az üzenet,   Szívemben elrozsdállt vaslakat, Holnap új hidat épít az akarat,   Szemen száj van, Eszi a fényvilágot, Úgy várom már, Súgja meg valaki, Amit [… Tovább]

Vers

Hosszú tél

    Az utca kövére ásít a nap,vállamra takarja meleg ujjaitén egy pocsolyába fodrozódott tekintettelcsodálom a természet vizeny?s bájait. Érzelmi státuszokba tekernek a szerelmesek,érzelmek medréb?l csókokat merítvepuha párnás szájak vallanaklágy szavakat, mellkasukra lihegve. Gyönge virágszirmot bontó gondolataim,egyre jobban szórja szét [… Tovább]

Vers

Te

    Te aki szelek szárnyán szállsz s gondolatok örvényében magadra lelsz szereteted a mélységben meglév? romok közt is megleled álmok ?rz?je vagy

Vers

Nálad nélkül is

                                                                Körülvesz, mióta                                                                használni kezdted.                                                               Tereddé vált, melyben                                                               minden lépted nyoma                                                               előtted áll — két oldalról                                                               determinál.                                                                 Körülvesz: von köréd                                                               egyre szűkülő határt.                                                               Jellemzőit mind mérheted,                                                               így észre sem veszed — ő veled                                                               méri magát. [… Tovább]

Vers

Idilli mez?k

ha minden hiteled áldozod feléled Mottó: “mezítláb ragadok bele a jóérzésbe, kint lehetnék, nyár van, július.” Marthi Anna: Hamar és ráér pipacs kifordított szoknya a szélben lehervad ha rát?z a szerelem félve hiszen félelemt?l bolyhos a szára vajon érett-e felkészült [… Tovább]

Novella

A csoda tetején

  Nem hittek a szemüknek, amikor a Brassó pojánai üdülőközpontból pénz híján, felvonó helyett gyalogszerrel, két verseny között felkínlódták magukat a csúcsra, ahonnan csodálatos kilátás nyílt a Bucsecs fensíkra. Nagy kínlódás volt, helyenként majdnem 90 %-os emelkedők, járhatatlan utak és [… Tovább]

Vers

Kupec alku

Hasonszőrű bajban, vészben hasonszőrűt fel nem koncol. Hegyeset köp, kéz csap kézbe, fifti-fifti a ló koncon.   Foga rég volt, ma már az sincs. Kupec alku, sanda érvek. Ki se mondtuk, hóóó-ha, lassíts! Az álmaink véget értek.   Kevés a [… Tovább]

Vers

Születés

  Az első sóhajtás, és a tüdőm majd’ kiszakad. Megszülettem, és már fáj az első pillanat.   Vajon hány pillanat – egy élet?   Félek…

Kisregény

A festő és a lánya 13.

*   A pince „lakói” már nagyon várták a friss híreket. Egy részük nagyon szkeptikus volt, hogy a németek nem akarnak–e esetleg majd mégis kutakodni a menedékházban. Vilmos és József próbálta őket nyugtatni. – Az én személyes véleményem az, hogy [… Tovább]

Vers

Bodzapuska

A bodzaágat arasznyira vágtam, jó bicskám volt a szerszám általában, meg jó szemem, s tíz föl nem adta ujjam, a többit tudtam is, meg rátanultam, a bodza belét pőre csőre vájtam, majd beleillő dugót farigáltam, jó hosszúkást, rá körbe cérnafojtást, [… Tovább]