de benned az ifjúság álma lüktet
Radnai István:
TRÉFÁSKEDVŰ FEBRUÁR
huszonkilencre lapot húzni készülsz
de minden adu a kezedben marad
a születés varázsa el nem évül
csak az idő mogorva orsó szalad
feltekeri emlékeit a törzsre
az agyban fészkel révült kakukktojás
de benned az ifjúság álma lüktet
előttem siet víg a szívdobogás
lemaradok nézem ismert alakod
ahogy lépted táncol a kövezeten
megleslek ha vállad húzza a szatyor
száz kilométerről eléd sietek
csak a virág hervad liliom szirma
éltet kék végtelen szemedbe írva
Sz. Tóth Gyula
Fénnyé oldott jég
Találkozások Valahol, a Tilalmak kertje környékén
(Radnai Istvá
a bánatát csokorba kötötte az ősz
szösz-selyemfű bomlik mint sűrű ökörnyál
a bánatát csokorba kötötte az ősz
a szálerdő már bóbiskol tavaszra vár
utolsó levelét veri le az eső
amerre ellát a szem az avar fölött
csipás hajnal múlik siet az alkonyat
oszlopai között rühes köd kavarog
hinnéd elhúztak innen mind a madarak
akkora a csend halott ág roppan s elhal
letörölve mind a nyirkos égitestek
a gyászos varjúsereg srapnelként lecsap
vénség megül a nap felkelni restell
mintha karosszékben ülne mellé heversz
két vályogház fogja közre s elvadult kert
https://www.youtube.com/watch?v=Zus2569G54M
Új. második hazám…
enyhe tél szegeden hűlnek koraesti fények
megtörnek a híd alatt a folyót leöntve ezüsttel
kabát alatt dobog még a szerelem reménye
a fák fekete ágai megtelnek lámpafüsttel
messzire látok odatűnt a nap pirul az alkony
késével felnyitja a tüdőt síkajkú a tél
mint másik kép a híd alatt felmerül az arcod
fagy verte néma száj csobog a víz beszél
Kovács Áginak ajánlom
padam padam padam kifordított kabát
ölem ajkamon ég füvet terel a szél
padam padam padam ma felszáll egy veréb
padam milor padam milor nem karoltam soha
uram uram testem tiéd szajha és mostoha
padam padam padam sohalény sem madam
zsönörégretrijeen bennem a bor
a színre nőttem szétlapozott a kor
repdes az err halk arc parány parány a test
orrolhat a világ utcavirága rest
padam padam padam fekete csepp csöppnyi ruhám
ölel ölel ölel a szesz heves álom után
semmi sem bánt semmit se bán rijeen rijeen
itt áll itt áll itt áll kicsiny valóm ilyen ilyen
mikor az ég is rám szakad a szerelem szabad
a szerelem száll rijeen rijeen rijjeen
leroskad kiszakad az égből is szabad
a lélek a lélek a cijel befogad
feléd repül lehull pihen pihen pihen pihen
padam padam padam padam padam padam
padam padam dalol dalol padam padam
ma elszállt egy veréb
nem robbant hidat
(A kép forrása: MTI/AP/Petr David Josek)
tornyok feketék ásít egy rom
csillagóra lebeg a falon
meredt emlékezetül együgyű szűz a kor
időtlen vándorolnak a szentek
ha próféta lennék bizton tudnám
a pesti romok még ma is állnak
de remélem holnap remélem titkon
a halálnak új háború nem robbant hidat
egyetlen fal a hídon is szentek állnak
gyalogolok a Moldva szinte dermed
sietnem kell értem üzentek máris
erek istrángja a szívemet húzza
az eső lüktet kopog és eláll
lenni kényszer ha valaki megúszta
jön öles léptekkel a távozó
szólepedőkön hűlő kézzel
a gondolatot markolom
álmatlanul ájulok hiányodon
amikor késve kisiklik az éjjel
lábam olykor ablakon kívül végel
a fal merő felfestett oltalom
s felfeslett a vágy kiolthatom
mielőtt belőlem a minden ég el
most mintha hóvihar után befútt
puszta lenne odakint a csillagmező
csorbaszélű álmokat legelő
gyomszegélyű hervadt tejút
amelyen jön öles léptekkel a távozó
s távolt tart elgáncsol minden hírhozót
születésnap
üvegszárnyú virág vércseppekre száll
s mint magzat éled mintha csírát bontana
hajadról a szobán átsiklik az alkony
emlékezve síró hajnalára
siratva az anyaöl védett melegét
s tudva inkább sejtve idekint mi vár
hát vigaszul csokorral állít be a mai nap
édesítve a keserű életet marcipán
cukormáz vonja be a délutánt
kávéval ébreszt az uzsonna
szétterül szirmával csábít
kolibri üzenetek a légen szállva
emelnek magukkal a virtuális magasságba
magadra nézel s látod fiatalon
