Zalán György Szerző
Vezetéknév
Zalán
Keresztnév
György
4 hónap ezelőtt 2hozzászólás

apám már jó régen meghalt
nem is tudom mikor
ezen nincs mit ünnepelni akkor minek
csak egy dátum
a medárdnap fontosabb
azt figyelem

szóval eszembe jut néha
egy-egy mondata vagy gesztusa
ahogy telnek az évek
ahogy öregszem
úgy válnak világossá szavai
miért mondta azt igazán akkor

miért viselkedett akkor úgy
kik voltak a barátaink
kikkel kellett játszanom
kiket kellett szeretni

vagy nem

már tudom hogy kirakatbábú voltam
az egész család az volt

tele titkokkal
már tudom mivel fogta anyámat
hogy manipulálta
hogy élt vissza
vele velem velünk

már tudom hogy engem nem neveltek
betörtek mint egy lovat
de azt is tudom hogy nagyapám őt is így
jó de nagyapám egy analfabéta szegényparaszt volt
nem csúcskáder
akinek ezrek lesték a kedvét

már tudom ha adott az honnan volt
olyat sose ami lemondást igényelt volna

érdekes hallom a mondatait
de most értem csak meg
mintha itt állna a hátam mögött
mibe tudna belekötni
már nem tud
de a régiek most ütnek

ne is halj meg bazmeg
van még elszámolnivalónk

1 év ezelőtt 4hozzászólás

öregebb fákon
nagy és ovális hegek
elvesztett ágak

de a legelső
amit már kéreg takar
az a legnagyobb

úgy kisebb a seb
ha a facsemeték is
anyjukhoz bújnak

2 év ezelőtt 5hozzászólás

én a külvilágot
karanténba zárom
de nem is csak mára
inkább hosszú távon
ha elmegy a vírus
és még mindig élek
a karantén marad
jószerivel végleg
amit adni tudnék
nem kell úgyse másnak
idegent ismerőst
többé ne is lássak
ajtómra kétfelől
piros cetlit teszek
mindegy hogy belül vagy
kívül van a beteg

2 év ezelőtt 1 komment

Randa volt a kerítésem,
csináltam egy újat.
Ezen aztán tolvaj, rabló
soha át nem bújhat.

Érdekes, hogy két hét alatt,
míg a beton kötött
és csak egy szál madzag feszült
a két oszlop között,

senki olyan nem jött be, kit
nem én hívtam volna.

Anélkül lop meg valaki,
hogy ott behatolna.

Akkor is fogy a pénzem, ha
egy vasat se költök.
Gyerekeim! Tőlem aztán
szart se örököltök!

Az én jövőm rég ellopták,
most fogy a tiétek.
A lapok a naptárakból
egyenként kiégtek.

Kapu – minek? És a nevem?
Minek ott a táblán?

A tolvaj a nyers szabályok
sorai közt várt rám.

2 év ezelőtt 6hozzászólás

egy harmincnyolcas
az orrában összegyűrt újságpapír
azt később kivettem
egy negyvenes
egy negyvenkettes
negyvenhármas kétszer – akkor voltam katona
azóta nincs
nem is tervezem

ez volt az én bakancslistám

2 év ezelőtt 2hozzászólás

szavaid pici ablakok
egy másik egy jobb világra
ha rosszkedvű vagyok
megkérlek nézz helyettem is
és csak beszélj
csak beszélj
beszélj

2 év ezelőtt 3hozzászólás

a búcsúölelésben
az a jó
már ha jó benne valami
hogy arcunk összeér
de nem látod a szemem

2 év ezelőtt 11hozzászólás

tündérország  határain

se kapuk se

katonák

csak szorosan hunyd le szemed

és beléphetsz

azon át

 

a szivárvány hét színéből

napsugár sző

szalagot

a felhőkből bárányokat

langyos szellő

faragott

 

nincsen por vagy sár az úton

dorombolnak

a cicák

autó nincsen és a zebrán

csíkokban nő

a virág

 

itt egy fának sose sárgul

vagy hullik a

levele

miért tenné hiszen erre

csak tavasz van

eleve

 

és mindegyik alsó ágon

hívogató

hinta lóg

a lombok közt buborékot

fújnak pajkos

kis manók

 

szélben szálló színes gömbök

világokat

rejtenek

gyerek kell hogy a titkukat

csukott szemmel

fejtse meg

2 év ezelőtt 5hozzászólás

Lelassult a cinemaszkóp.
Alig ugranak a képek.
Régen futottam, szárnyaltam,
ma percenként jó, ha lépek.
 
Ha egy vakond a lábait
az én földem alá tette,
egy kapával hangsúlyoztam
feddésem, hogy “teringette!”
 
Ma már az is kihívás, hogy
átlépjem, mit túrt az állat.
Nincs vakond, ki fajtájának
ennél jobb kertet kívánhat.
 
Egyre több a vakond nálunk,
Övék már a kertem nagyja.
Így jár, aki nem tesz semmit,
és a kertet rájuk hagyja.
 
Remény azért van. Sok vakond,
előbb-utóbb egymást túrja.
 
Aztán, ha kitúrták egymást,
rendezhetem kertem újra.

2 év ezelőtt 10hozzászólás

egész este nyolcig
szövöm az álmokat
szebbnél szebbek jönnek
agyam csak válogat
– ez is beleférne
– arra is futna még
– na, erre már talán
nem is volna elég –
kinek hogy segítek
úgy, hogy meg ne bántsam
hiszen a robotban
önként volt a társam
hány kátyút töltenék
ahol nem is járok
mert megállít sok-sok
temetetlen árok
kinek kedveznék hogy
ne tudja meg soha
mitől édesül meg
az ami mostoha
lenne egy doktorom
kinek fontos lennék
nyavalyáimból nem
maradna csak emlék
ledukkóztatnám a
Marutim pirosra
szebben csillogna a
bontóban kidobva

aztán félkilenckor
elillan az álom
sebaj majd szombaton
újra megpróbálom

Zalán György Szerző még nem rendelkezik barátokkal.
Minden szerző, lektor, adminisztrátor csoportja.