Zalán György : ilyenkor nagyfaterról is törnek az ágak

Elolvasta:
527
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Takaró alá bújok a csend elől,

hallom, ahogy a falhoz koccan,

dúdolnék pár hangot,

de megakadnak a torkomban.

Sötétség mered a dallam végén

és nő, egyre nagyobb lesz,

sokkalta nagyobb a takarónál…

már anyámat várom a csendhez.

Az arcot, a hangot, ahogy

az életet belém kacagta,

borzadva várom, de nem jön…

és egyre fogy az arca.

Elolvasta:
688
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Késő bánat
megtenni
mit nem tettem
értékelni
limlomnak hitt
emlékeim
visszasírni
az ölelést
vágyálom maradt
anya kisírt szeme
sem lesz vidámabb
a megbánás nem szívja
légüres térbe
az ellenséggé vált
szavakat
a düh hiába lett
semmivé mára
apa sosem látta
csak haragos arcomat.

Elolvasta:
766
.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Tudom, nem hallod,
csendjeink összemosódnak.
Hallgatok én is,
hű cselédje a szónak.
Szobád emléke börtön,
az ágyad, az utolsó lélegzet,
dőljön rám nyugodtan,
te már eleget viselted.
Tudom, nem hallod,
rám hagytad csendünk tébolyát.
Hallgatok én is,
így hordozom tovább