Szép szavak miért nem jutnak eszembe Lelketlen lennék, nem képes szeretetre Morcos öregség jutott részemül Háborgó lelkem miért nem csendesül Lángolt bennem az élet, sors kegye magához ölelt, nem voltam gyenge Őrültség, hogy hirtelen jön a vénség Lesz még rosszabb [… Tovább]
Furcsa játékot űz velem az élet Sorakoznak az eltűntnek hitt emlékek Mintha minden nap új fiók nyílna Egy-egy tört pillanat a vállamat húzza Felötlik mi voltam, s mivé lettem Hideg a kezem, a szívem, a lelkem Házam ereszén pattog a [… Tovább]
betonfalakba zárt csendem meg nem osztom senkivel néha mégis szólok a falhoz bár tudom hogy úgysem felel magányom magam választottam ahhoz senkinek sincs köze miként mikor és hogyan szállt rám a világ rettenetes közönye voltam forró vérű ifjú én [… Tovább]
meglepett a fájdalom titkon jött az űrön át hirtelen vetted észre milyen csendes a szobád magányosságod nyilvánvaló összekucorogsz akár a sün nincs többé mosoly ajkadon minden fekete az ég is odakünn most lenne jó a hit ha vak is elringasson [… Tovább]
bohócruhát hogyha öltök s krumpliorrot ragasztok magamra és ostoba vigyort festek ajkamra ahhoz ugyan mi közöd szakadt nadrágomon tarka folt blúzom gyűrött kissé ósdi na és, miért, nem ez a módi? arcomon inkább láss mosolyt ha a fejemen átbukdácsolok [… Tovább]
Élt egy kis mákszem a nagy mákmezőn. Ő volt a legkisebb és a legfényesebb mákszem az egész mezőn. Minden nap álmodozott arról, hogy milyen lenne elhagyni otthonát, és megismerni a nagyvilágot. A többi mákszem mindig lebeszélte erről. – Maradj [… Tovább]
fűszál se rezdül madár se moccan emlék-maradt otthonok romokban könnytelen kiégett szemű ablakok it-frm.com vakok lettünk…nagyon vakok
az utcát betakarja az éj sötétje munkából battyogok haza csend honol a környéken vak mindegyik ház ablaka árnyak szökkennek az úton ahogy pár autó arra halad egyedüli gyalogos vagyok a félelem a torkomba szalad gonosz játékot űznek az árnyak [… Tovább]
Langyos tavaszi délután volt. Kovácsné túlórából indult hazafelé. Előtte megvette a szükséges élelmiszert. A buszon lehuppant az ülésre. Fáradt tekintettel nézte a szaladó házakat, fákat. Gondolatban már otthon járt, előre félt, hogy férjét részegen találja. Az gyakran, és sokat ivott, [… Tovább]
fűszál se rezdül madár se moccan emlék-maradt otthonok romokban könnytelen kiégett szemű ablakok vakok lettünk… nagyon vakok
