Hónap: 2007 január

Hol szükség van és kell a kell, hova jó szó sosem jut el, hol az élet szükséges rossz, hol az ember bútól gonosz, hol a gyermek nem kell, csak van, mosolyt nem lát, csak álmaiban, hol a kéz üt, nem símogat, [… Tovább]

  Hideg reggel örjöngve ordítom: ne még!!!De csend, egyedül állok.Kezemben a telefon.Mintha minden rossz hírért ? lenne a felel?s,földhöz csapom.Kocsiba. Egy perc és ott vagyok. A ház ahol játszottunk nevettünk,most megdermedt.Feltépem az ajtót, megtorpanok.Ott fekszel fehér leped?n, ünnepl?ben.Anyám összekulcsolta elgyötört [… Tovább]

Voltak, kik olykor elhitették:Velem vannak, s örök talány,Ágé, vagy a hulló levélé –S én ág vagyok-e – a magány. Nincsen már szívemben olyan éj,Melyen napként hajt zsenge ág.Mint igazgyöngyre a kagylóhéj, Rámcsontosult a némaság.

Emlékszem. Csonttá fehérlett ujjaid mégszorongatták sorsod üvegbe zárt mámorát.A fák még ?riztek valami furcsa danát,s a szél avarral tömte a nagykabát zsebét.   Hat évem minden álmával zokogtam mesét,felolvaszthatatlan szíved talán még dobbant.Csak egyet, én örökre ?riztem titokban,ám menned kellett, [… Tovább]

  Rekviem   Kih?lt várótermek mélyén Koszos padok tövében teng?dve. Az ember nem Remél, Szép holnapot   Az éhesség és hideg, elgyötri vágyait s  eltörpül szívében a  világ Baja, nincs  jöv?je.     Csak múltja s jelene – mely csak [… Tovább]

-fordítás-   Mily bánat olt,maradniakarniazzal, ki holt.   Mily lendület,örökrebelépve,egy sírgödörbe.   Mily hasztalanélni,vélni,hogy vége van.   Egy szó mi vár…rejtélyaz ég,s föld egyaránt.    Nihil Ce trist amorSÃ?Æ? vrai,SÃ?Æ? stai,Cu cei ce mor. Si ce avântSÃ?Æ? treci, Pe veci, Într-un [… Tovább]

Mámoros bús fejem nyúz,részeg vagyok.A bor s a blues az útra húzha maradok, meghalok.Még ülök. Kocsmában nyert,keser? öröm.Kivénhedt kurva, gondolat gyötörs pár törött m?köröm.Uram, te költ?nek küldtél ide?vagy hallgatva halnimikor szólni illene?hát nem akad emberfia, kiordítana, micsoda demokráciaaz, mely térdeket [… Tovább]

  arcomon a könnyáztatta bánatom nyomán dacolva nyíló, fagyos jégvirág- fájdalom.   Nagyon fáj, mégis hagyom, hogy jégvirág helyett arcomon kinyíljon végre tavaszt üzenő, fénytől éledő, riadt hóvirág – mosolyom.

  Visszhanzó ?rület     Fényt tükröz? szoba. Liliom illata. Kristálypohár. Ezer ég? gyertya. Kietlen, csillogó, üres éjszaka; A végtelen térben, lelakatolva.   Hallagtok, a csend is mozdulatlan, Gondolatom szól csak; újra s újra… Koccintok hát Vele, iszom sorsomat, Édes, [… Tovább]

Még nem lehet tudni, De talán érdemes…. Egyszer sóhajts egy nagyot       hunyd be a szemed,       legyen könnyelm? a lelked.Gondold, hogy talán megteheted.Ne riasszon erkölcs,              b?ntudat és korlát !Az egészet, mint egy álmot éld át !   Kóstolj meg [… Tovább]

Ahogy megáll a jégen, elhal a tombolás. Csend van egészen. Szinte hallani a szívdobbanást. Lopva megszólal a MŰ: fájdalmas hangú, csodahegedű.   És kezdődik a tánc: elsöprő erejű, igazi románc! Egyre gyorsabb a vonó, lendületesebb a tánc, hihetetlen, magával ragadó, [… Tovább]

  Csak veled és benned élek, Csak neked és érted élek, Csak érted és veled halok, Nélküled már nem is vagyok,   Elveszett világunk árva, Árulásnak nagy az ára, Lelkem lelkedért cserébe, Adtam a pokol tüzére.   Lelkem tiszta, szívem [… Tovább]

*   Ma reggel egy kicsi lánytól  hóvirágot kaptam.  Sarkunkban van még a nagy tél,  de ő már kipattan.    Üzenet a várt tavasztól:  megérkezik gyorsan.  Bár hírnöke szerény, fehér,  büszkén áll a hóban.    És most itt van az [… Tovább]

  Hideg reggel, dermeszt? érzés, bénító látvány.   Tisztaszoba, asztalka pohár, tusádnak nincs nyoma. Vesztettél?!   Két év: ennyi. Nincs több. Bevégeztetett a harc, mit a kórral vívtál. Cseppenként szívta el az életed.   Hol reményt, hol bánatot adott a harc [… Tovább]

Férfiszív   Ó arctalan világ Mennyire hiányzol nekem! Ha Vágyak Serege üldöz. Szellemek ültetnek a t?zhöz. De ott is utolér a végzet Felröpít engem is A rothadó enyészet Irtanám az ellent egyre De minden csapásnál fejem hull a földre Nem [… Tovább]

Elgurult fények, üres sorok a színpadon poros homály. Vérbársony csend a karzaton, kopott taps tenyérre vár.   Majd lágy zajok, hegedű matat, s elsírja a-moll álmait. Cyranó-vágy csókol falat, megsárgult jegy vívátozik.   A pénztárnál lehúzott függöny, előtte álldogál az est [… Tovább]

-fordítás- Tört kerítésnél állok, És ázott levéllel fújdogál a szél- Csúnyább vagyok, aszott, Izzadt üveg a hidegről mesél.   Mint egy régi vers, olyan ez az ősz Az utcán, mely a völgy fölé hajol- Nők szoknyája az úton előttük köröz, [… Tovább]